Category Archives

Archive of posts published in the category: 2011. július, Folyóirat

2011. július

TARTALOMJEGYZÉK

Hermann Zoltán: Poszttragédia

Az ember tragédiájával, a magyar színháztörténet még ma is tekintélyt parancsoló bálványával gyakorlatilag a kezdetektől keményen küzd a színjátszás.

Urbán Balázs: Egy válogató emlékiratai III.

A POSZT-válogatásról

…távolról sem annyira reménytelen a magyar drámairodalom, mint azt néha hisszük, vagy hinni akarjuk.

Rádai Andrea: Színházak és teátrumok

A Rivalda Fesztiválról

A 2011-es Rivalda Fesztivált, mint annyi kulturális rendezvényt mostanában, a félgőzös fapadosság jellemezte.

Ugrai István – Zsedényi Balázs: Más karakter

Az egri Gárdonyi Géza Színház egy évéről

…a Mátyás mesék rosszízű, kínos hakniprodukció – amiben a legszomorúbb az, hogy Blaskó Balázs ezt az előadást „a következő évad szellemiségét” meghatározónak nevezte…

Zappe László: Egy trendi színház

Az Új Színházról

Márta István Új Színháza egy részint zavarba esett, elbizonytalanodott, részint igénytelenségbe süppedt s főképp egy kulturális igénytelenségben felnövő, illetve már felnőtt új értelmiség szükségleteinek felel meg.

Kővári Orsolya: Elegáns színész

Béres Ilonáról

Korosztályában az egyetlen, aki mindvégig az elmúlt három évtized magyar színházi életét meghatározó kaposvári, szolnoki (majd katonás) körön kívül maradt, mégis óriási színházi pályát tudhat maga mögött.

Kutszegi Csaba: Nem minden arany, ami fénylik

Az autentikus és útkereső színpadi néptáncról

…a néptánc mostanság nem nagyon találja a régi idők dicsőségéhez méltó új útjait (nagy korszaka után bizony válságtünetek mutatkoznak rajta).

Jászay Tamás: Kolumbusz, a híres lengyel felfedező

A Varsói Színházi Találkozóról

A jelent, illetve a közelmúltnak a mával ápolt összefüggéseit mániákusan elemző attitűd megmaradt, miközben feltűnően sok előadás igyekezett kapcsolatot létesíteni a lengyel színház hőskorának idealizált múltjával, Grotowski és Kantor korával.

Sipos Gyula: Museum, Teatrum, Mausoleum

Patrice Chéreau-ról

Ki ő, a most hatvanhatodik évében járva bár, de nékünk, az ő pályáját idestova fél évszázad óta hűségesen kísérőnek az idők múlását feledtetve megmaradt „kölyökzseni”: Patrice Chéreau?