Category Archives

Archive of posts published in the category: 2011. március, Folyóirat

2011. március

TARTALOMJEGYZÉK

Ugrai István, Zsedényi Balázs és Nyulassy Attila: Amiről nem beszélünk: cigányok a színházban

Vajon süket és vak a magyar színház, hogy nem veszi észre a témát, amely a földön hever?

Hermann Zoltán: Hajmási Péter & Tsai,

Hermann Zoltán különböző Csárdáskirálynő-változatokról

..az eredeti bécsi, nagyvárosi népnyelv kifinomult kétértelműségeit csak „bécsiül” lehet érteni, szolgai fordításuk magyarul értelmetlen…

Koltai Tamás: Áthallások

Koltai Tamás a mai magyar színházban megjelenő kódolt beszédről

Lehet, hogy túlbecsültük a sorok között olvasás – a szöveg alatti áthallás – szolidaritásképző erejét?

Péter Márta: A szöveg érzékisége

Péter Márta Gergye Krisztiánnal beszélget

…az ember a testével ért meg nagyon sok mindent, s innentől egyenes út vezet a nemiség, a szexualitás témájához, és lényegében mindenhez, ami a testben és a testtel történik.

Kővári Orsolya: Jelentősre gömbölyödve

Kővári Orsolya Csuja Imréről

Mindjárt le kell szögezni: Csuja nem komikus. Sokkal több annál. Humora van a színpadon, és ez egészen más minőség.

Tompa Andrea: Időszerűtlen kérdések

Tompa Andrea Csizmadia Tiborral beszélget

Most egy nagyon más ízlésű ember kapta meg a színházat, akivel én folyamatosan vitatkoztam az igazgatásom alatt.

Thomas Irmer: Társadalmi rángásaink megsemmisítő dokumentációja

Thomas Irmer Christoph Schlingensiefre emlékezik

Schlingensief színpadi karrierje 1993-ban kezdődött a berlini Volksbühnében, ahová Frank Castorf fődramaturgja, Matthias Lilienthal hívta meg.

Natalia Jakubova: Hat szerző Odüsszeuszt keres

Natalja Jakubova a Szirénének esseni bemutatójáról

Ciulli határozattan megrövidítette Nádas darabját; mondhatni, költői szövegéből saját montázst hozott létre, és újraértelmezte, hogy kik is e darab szereplői.

Kiss Gabriella: „Anything goes? – Semmiképp!”

Czirák Ádám és Kiss Gabriella Erika Fischer-Lichtével beszélget

Ha a dekonstrukció nem több a „félreolvasásnál”, akkor színháztudományi szempontból nem találom gyümölcsöző módszernek.