Category Archives

Archive of posts published in the category: 2016. április, Folyóirat

2016. április

TARTALOMJEGYZÉK

Ugrai István: Médiakabaré

Egy műfaj huszonöt éve a magyar elektronikus médiában

…az elmúlt tizenöt-húsz év egyik legfontosabb műfaja: az ismétlés.

Inkább a színházat választottam, mint a színészetet

Vajdai Vilmossal Kővári Orsolya beszélgetett

…zavartak a szabályok, éreztem, hogy noha úgy tűnik, ezek tartják össze, mégsem ez a színház lényege, igazából ezek fölött van. Meg akartam törni a számomra értelmetlen szabályokat, pimaszkodni akartam velük.

Deres Kornélia: Szürreália emlékezete

A kabaré-dramaturgia és Bodó Viktor színházának összefüggéseiről

…ebben a színházban a valóság lenyomata már csak káoszként jelentkezhet, vagy kitágult, szürreális tudatállapotként.

Adorjáni Panna: A mindennapi feszültségek kinevetése

Ivan Viripajev: Részegek – Katona József Színház, Kamra

A Részegek ilyen alapértelmezése kioltja a viripajevi szöveg költőiségét és keménységét: az egymásban megbotló bohóc-duettek, a poénra kihegyezett nyelvi trágárság, az ízléstelen szexuális utalgatások egy teljesen más világot idéznek meg.

Stuber Andrea: Egy viharos éjszakán

Conor McPherson: A gát — Csiky Gergely Színház — Nemzeti Színház

Ahogy a Nemzeti Színház Kaszás Attila Termében talán nem egészen precízen rögzített díszlet kocsmapult berezeg minden alkalommal, amikor valaki nekitámaszkodik vagy hozzáér, jelezve az érvényesség instabilitását, ugyanúgy meg-meginogni látszik ennek az egész esti mesének a hitelessége is.

Halász Tamás: Marlene panoptikuma

Marlene Monteiro Freitas: Síró szobrok — Elefántcsontból, húsból és vérből — Trafó

Marlene Monteiro Freitas (…) rendkívül egyéni és izgalmasan összetett világa komolyan feladja a leckét a (kulturális) kódfejtésre hajlamos publikumnak, úgy, hogy az intellektuális Ki mit tud mellett zsigeri és érzéki mélység sem marad tőle szárazon.

Papp Tímea: Fejének belseje

Virágot Algernonnak az Operettszínházban és a Játékszínben

…úgy tűnik, van hely a nap alatt mindkét Virágot Algernonnak-előadásra. És nem csupán azért, mert a Körúton prózában, a Nagymező utcában pedig dalban mondják el.

Pethő Tibor: Totál plán

Vidnyánszky Attila Szindbádja – Nemzeti Színház

A Krúdynál megszokott intimitás, érzékiség, a premier plán látószög illúziójának s vele a bensőségesség érzetének felkeltése hiányzik elsősorban.

Varga Anikó: A kommentkultúra ereje

Schiller: Haramiák – Pesti Színház

Kovács D. Dániel rendezésében a schilleri, merészen megvágott és újrafordított (Hevesi Judit, Cziglényi Boglárka munkája) szöveg nem zárt történetként jelenik meg a színpadon: inkább a lázadás (dráma)irodalmi narratívái és ikonjai által átjárt anyag, amely szabad utat enged a műfaji idézetességnek.