Category Archives

Archive of posts published in the category: 2016. január, Folyóirat

MUNDRUCZÓ KORNÉL: ZUHANÁS AZ ISMERETLENBE

FÓKUSZBAN: Menekültek / A Téli utazás rendezői kérdéseiről, a menekült-krízisről és a „humanista művészetről”

…az a kérdés, hogy meg akarjuk-e tanulni, meg akarjuk-e ismerni a krízis által kínált ismeretlent. Mégpedig úgy, hogy először bevalljuk: nem értjük, ami történik.

JÁSZAY TAMÁS: NEM LEHET ELMONDANI

Tolnai Szabolcs Exodusáról

Az előadás olyan, mint egy ismeretlen nyelven írott képes szótár, amit hol érdeklődve, hol elborzadva, legtöbbször mégis értetlenül lapozgatunk…

KOVÁCS BEA: MULTIKULTURÁLIS CSODÁK

A Needcompany A vak költő című előadásáról

A vak költő egyszerre politikai és lírai előadás, úgy adagol általános érvényű személyes történeteket aktuális tények mellé, hogy egyensúlyából nem billen ki, nem érezni azt, hogy túl absztrakt vagy túl konkrét lenne.

HERMANN ZOLTÁN: FÉL. IGAZSÁG.

Borbély Szilárd: Az olaszliszkai – Katona József Színház - Kritika több hangon

Talán inkább: fájdalmak és közös felelősségek. Hiszen itt van egy közösség, amelybe a néző is beleértheti magát.

TÖRÖK TAMARA: A RIASZTÓ VALÓSÁG KÖLTŐISÉGE

Az Olaszliszkai című előadás dramaturgiai munkálatairól

A társadalom sokfelé szakítottsága, a különböző csoportok és kultúrák közötti konfliktus kibékíthetetlensége, a múlttal való szembenézés képtelensége, a mélyszegénységben élők kilátástalansága mind olyan téma, amiről nagyon is érdemes ma – színházban – beszélni.

TARJÁN TAMÁS: HÉV BŐVIBEN

Weöres Sándor Psychéje Vidnyánszky Attila rendezésében a Nemzeti Színházban – Többhangú kritika

Én úgy érzem, hogy az előadás minden egyenetlensége, problémája ellenére fontos lépés lehet az úton, amelyen Vidnyánszky Attila visszatérhet ahhoz a – magyar színpadokon szinte csak rá jellemző, kép és látvány költészetére építő – színházi nyelvhez, amellyel korábbi jelentős, lírai vagy epikai szövegekből építkező, ideológiai ballasztoktól mentes előadásait formálta.

ADORJÁNI PANNA: AHHOZ KÉPEST JÓL ÁLLUNK

Esszé a férfitest-reprezentációról három kortárs magyar előadás kapcsán

Az előadásnak ebben a férfiak csetlés-botlásait bemutató görbe tükrében tulajdonképpen az archetipikus heteroszexuális férfi képe kap új erőre.

RÁDAI ANDREA: EGYBEN LENNI

Változatok a női testre az Egyasszony című előadásban

Játékában benne van az út és a megérkezés: egyszerre éli és meséli a történteket.

HOZZÁTENNI MAGAMAT

Kovalik Balázzsal Rácz Judit beszélgetett

Mindig lesz valami, amit színháznak nevezünk majd, de az épp- annyira nem lesz olyan, mint ma, mint amennyire ma teljesen más, mint száz éve. Én ehhez az egészhez nem tudok mást hozzátenni, mint magamat. Nem tudom magamat megmásítani, hogy majd húsz év múlva is érvényes legyek.

DURVÁN MUNKÁLT ANYAGOK

Antony Hamiltonnal Szoboszlai Annamária beszélgetett

…a művészek többnyire igyekeznek kerülni még a befolyásolás látszatát is. Inkább teret próbálnak az elme számára, hogy az félre tudja tenni a befolyásoló tényezőket.