Category Archives

Archive of posts published in the category: 2017. február, Folyóirat

Róbert Júlia: Közösségi és részvételi? Közösségi vagy részvételi?

A közösségi és a részvételi színházról

Beszélgetések és kérdés-felelet formában folytatott levelezések összesítéseként próbálom meg körüljárni, hogy mi mindent fednek ezek a jelzők. Legyen ez egyfajta látlelet.

Hamvay Péter: „Túlságosan színházként működtünk”

A KOMA-ról

Családsegítőt, mentálhigiénés központot, iskolát és színházat ötvöz egy intézményben a XV. kerületi közösségi színház, a KOMA. Most tanodát alapítottak, és azt remélik, színházi terápiájukkal modellt alkotnak, ami segíthet a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásában.

Gyerekek, ki volt már reménytelenül szerelmes?

Kerekasztal-beszélgetés a közösségi színházról. Moderátor: Kovács Bálint

Mi egyáltalán az a közösségi színház? A MU Színházban egy egész hetet (OPEN Fesztivál) szenteltek a témának, de a résztvevőknek nem volt könnyű dolguk, mert egyértelmű definíció nem létezik. Mit nevezhetünk közösségnek, és honnantól lesz színház, amit a közösség létrehoz? Interakció-e egy levél felolvastatása egy nézővel? És a gyerekek bekiabálása? Mikor cinkeltek a kártyák? Többek…

Ha unalmas, akkor senki sem kiabál

Ölbei Lívia beszélgetése Madák Zsuzsannával

Madák Zsuzsannát, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház öt éve működő, középiskolásokat, felső tagozatosokat megszólító, és a maga nemében egyedülálló Tantermi Deszka programjának szakmai vezetőjét 2010-ben dramaturgnak hívták Zalaegerszegre – de ő nem fért a bőrébe. Hogyan illeszthető be egy vidéki kőszínház életébe a színházi nevelés?

Antal Klaudia: A közösség hiánya

Tóbiás és az angyal – Kelenföld Montázs Központ

A legnagyobb hiányt mindezek felett a közösség hiánya jelentette.

Szabó-Székely Ármin: Valóságtartalom

100% City – a Rimini Protokoll és az emberarcú statisztikák

…az adott város lakosságát száz résztvevő, a Rimini-terminológia szerint szakértő képviseli a színpadon, személyessé, átláthatóvá és átélhetővé téve a közösséget érintő adatokat és problémákat.

Képzelet nélkül unalmas előadások

Ivana Müllerrel Kelemen Kristóf beszélgetett

Ivana Müller nemzetközileg elismert koreográfus, rendező és alkotóművész. Zágrábban született, Horvátországban és Amszterdamban nőtt fel, jelenleg Párizsban él. Budapestre eddig négy előadását hozta el. Legutóbbi, a We are Still Watching – amelyben nincsenek előadók, csak a nézők olvasnak fel közösen egy szövegkönyvet – 2016 novemberében vendégszerepelt a MU Színházban, az OPEN Fesztiválon.

Szemessy Kinga: Kukáspiruett Texasban…

...és más közösségi táncprojektek

…fel-felvetődik a kérdés, hogy ha a tánc „univerzális nyelv”,1 azaz mindenki számára érthető és elérhető, akkor miért nem látni olyasvalakit a résztvevők között, akinek nem telik a kétezer forintos óradíjra, vagy kerekesszékkel él.

Kint és bent

Páros interjú Rózsavölgyi Zsuzsa és Fülöp László koreográfusokkal – Fuchs Lívia kérdezett

A magyar táncosok többségéről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Sokoldalúak, kreatívak, elszántak, nem félnek rizikót vállalni, izzadni, keményen dolgozni.

Deczki Sarolta: Kör, hinta

Háy János: A halottember – Ördögkatlan Produkció/Nézőművészeti Kft./Szkéné Színház

Anna egy pillanatnyi gyászmunkát sem enged magának. A tudata mélyére száműzi az egykor szeretett férfit, és minden idegszálával a túlélésre koncentrál.