Category Archives

Archive of posts published in the category: 2017. július, Folyóirat

Horeczky Krisztina: Szabadsághoz felnőve

Avagy magyar (balett-)táncos és koreográfus külhonban

A panorámában szereplő igen eltérő egyéniségek mind egyetértettek abban, hogy a táncosok jó ideje elsősorban a művészi kíváncsiság miatt választják a külföldi karriert, a boldogulást idegenben.

Tasnádi-Sáhy Péter: Idegenben bátrabb

Erdélyből induló pályák

Az ember idegenben kicsit megszereti magát, mert muszáj. Biztos, hogy ezt a mentalitásváltást otthon is meg lehetett volna lépni, de én idegenben bátrabb vagyok.

Étvágytalanság

Kerekasztal-beszélgetés a MITEM kapcsán (Antal Klaudia, Jászay Tamás, Szabó-Székely Ármin)

Európa jelentős színházi mesterei által rendezett előadásokat láthatott a budapesti közönség a negyedik Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozón, a MITEM-en. A kérdés, hogy a nagy nevek – például Silviu Purcărete, Eimuntas Nekrošius vagy Alvis Hermanis – fémjelezte produkciók feltétlenül egyet jelentenek-e a közönségsikerrel, a nézői világot fenekestül felforgató színházi élménnyel. A MITEM-en bemutatott Faust, Fekete…

Molnár Zsófia: Dosztojevszkij haladóknak

Bűn és bűnhődés – Alekszandrinszkij Színház, Szentpétervár

Operába általában úgy megy az ember, hogy a cselekménnyel tisztában van. Nem a sztorira figyel, hanem – természetesen a zeneélvezet mellett – arra, ami a színpadon zajlik, az aktuális értelmezésre, amit a viszonylag lineáris jelenetezéstechnika megsegít. Vidnyánszky Attila pétervári Bűn és bűnhődés-rendezése, bár nem (egészen) opera, azoknak semmiképpen sem javasolt, akik Raszkolnyikov történetét alaposan nem…

Urbán Balázs: Anyegin és a többiek

Előadások a MITEM fesztiválon

Ám a legnagyobb nevek árnyékában izgalmas rendezőegyéniségek húzódtak meg.

Hermann Zoltán: Passionfruit

F. M. Dosztojevszkij–Fekete Ádám–Kelemen Kristóf: A játékos – Radnóti Színház

…inkább a színészi játék „kíséri” a zenét, az első felvonás második felében egyenesen maga a zene az, ami uralja, koordinálja a színpadi mozgásokat.

Gondos Mária Magdolna: Eloltani a tűzriasztót

Henrik Ibsen: Rosmersholm – Kolozsvári Állami Magyar Színház

Mostanra az érintettek döntéseit helytelenítve vagy sem, de mintha tovább lehetne/kellene lépni. A kérdés azonban maradt: az előadáson való részvétellel és ezzel az írással nem járulok-e hozzá szándékolatlanul annak a rendszernek a működéséhez és fenntartásához, amely az ilyen típusú agressziót némi fizetéscsökkentés ellenében legitimálja?

Rényi András: Innen és túl a narratíván

A fából faragott királyfi Gergye Krisztián és Frenák Pál olvasatában. Többhangú kritika Fuchs Lívia és Török Ákos kommentárjával

A csaknem két évig készült, és épp idén száz éve, 1917-ben az Operaházban bemutatott mű azonban zeneileg annyival komplexebbnek bizonyult a szüzsénél, hogy szinte képtelenség úgy táncszínpadra vinni, hogy mind a librettónak, mind a hangzó anyagnak hibátlanul megfeleljen.

Kolozsi László: A pók áriája

A Komische Oper Berlin Varázsfuvolája az Erkel Színházban

…az 1927 csoport Varázsfuvolája már alapvetően és elsősorban rajzfilm. Amelyben vannak élő, nem animált szereplők: az énekesek.

Adorjáni Panna: Nem könyvdrámák

Kortárs magyar színdarabok – Olvasópróba 1-2.

A két kötetből kiderül, hogy a kiválasztott kortárs szerzők élénken érdeklődnek a közelmúlt atrocitásainak és tragédiáinak feldolgozása iránt, bár gyakran érezni, hogy ezekről nagyon határozott és rögzített véleményük is van.