Category Archives

Archive of posts published in the category: 2017. június, Folyóirat

Taós előadást csinálj, Sanyi!

Fogalomtisztázó kerekasztal: Kovács Bálint Orlai Tibort, Ugrai Istvánt és Urbán Balázst kérdezte

Miről beszélünk, ha szórakoztató színházról beszélünk? Meghatározhatóak-e azok a pontok, ahol elválik egymástól a művészszínház, a minőségi bulvár és a gagyi? Mi múlik a gatyaletoláson? Kovács Bálint ilyen és hasonló kérdéseket tett fel Orlai Tibornak, az Orlai Produkciós Iroda alapító-ügyvezető igazgatójának, Ugrai Istvánnak, a Kultúrbrigád producerének, valamint Urbán Balázs színikritikusnak.

Minek nevezzelek?

Körkérdés a bulvárról

Az alábbi kérdéseket több tucat szakmabelihez juttattuk el, nyolcan válaszoltak rájuk. Hogyan viszonyulnak a kommersz, a bulvár kifejezésekhez, illetve az általuk jelölt „műfaji” kategóriákhoz? Használják-e ezeket a fogalmakat saját munkáikkal kapcsolatban?

Urbán Balázs: Kommersz, vagy amit akartok

A zenés és nem zenés kommersz színházról Magyarországon. Karsai György és Kukorelly Endre kommentárjával

…e kategóriákat legfeljebb akkor használhatjuk elmarasztalásként, ha az alkotók inadekvát módon dolgozzák fel az alapanyagot. Vagyis ha egy bonyolult, izgalmas, sok lehetőséget tartogató drámát kilúgozva, végtelenül leegyszerűsítve, hatásvadász módon tálalnak, vagy éppen ellenkezőleg, egy flottul működő bulvárdarabot lila köddel vonnak be.

Ha büdös a hús az étteremben

Kovács Bálint Ugrai Istvánnal, Nyulassy Attilával és Zsedényi Balázzsal beszélgetett

A 7óra7 nevű színházi portál három kritikusa öt éve gondolt egyet, és hitelből létrehozott egy színházi előadást, a Vaknyugatot. Most már az eddigi legnagyobb szabású, ötven embert foglalkoztató bemutatójuk, Az Őrült Nők Ketrece 150. előadásánál tartanak, szeptembertől pedig ők üzemeltetik az Átrium Film-Színházat is. Kovács Bálint a Kultúrbrigád nevű produkciós iroda három tagjával, Ugrai Istvánnal,…

Papp Tímea: Revütlen szeretetzuhany

Újranéző: Az Őrült Nők Ketrece  – Kultúrbrigád és Átrium Film-Színház

A lényeg az, ahogyan Zaza/Albin és Georges szeretik egymást. Ahogyan élnek. Ahogyan Stohl megmutatja a korával – mondjuk ki: az öregedéssel – küzdő embert, teljesen függetlenül attól, hogy férfi vagy nő.

Králl Csaba: Helyzetbe hozva

Az ExperiDance-ről

Egyértelmű, egydimenziós figurák kellenek, és egyértelmű, egydimenziós helyzetek. Amelyek között nem lehet eltévedni. Amelyekből nem lehet baj. A nap legyen nap, a férfi szeresse a nőt, az élet legyen szép.

Zappe László: Legalább egy felfedezés

Jelentés a Deszkáról

Azt is tünetértékűnek vélem, hogy mindössze két nagyszínpadi produkciót láthattunk (…). Arra utal ez, hogy a magyar dráma főképp kis termekben, stúdióterekben kerül színre…

Muntag Vince: Fekete, fehér, igen, nem

Dömötör Tamás: Kihallgatás? – Átrium Film-Színház

Amit látunk, nem kifogásolható, ami hiányzik, annál inkább.

Bálint Orsolya: Átváltozás, áttűnés, átlényegülés

Pass Andrea: Bebújós – Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház

…mintha megértenénk valami mély, szavakban ki sem fejezhető bölcsességet az emberségünkről és önmagunkról, ámde hosszasan meditálni nincs idő, sebesen pörögnek az események a színpadon.

Proics Lilla: Hát, mit lehet tenni…

Peter Shaffer: Amadeus – Szabadkai Népszínház Magyar Társulata

Pedig Béres Attila előadása zenei precizitással, olyan színházi profizmussal működik, ami nagyon meggyőző – minden hajszálpontosan van a helyén. Kivéve a nőt mint embert az én szempontrendszeremben: mit kérdez, mire késztet, miről gondolkodtat ez a színház?