Category Archives

Archive of posts published in the category: 2017. június, Folyóirat

Török Ákos: Belebújni egymás bőrébe

Jérôme Bel Galája a színfalak mögül

Hogyan lesz a balettos lányból, az idős bácsiból és a kerekes székesből Orsi, Kálmán és Cili? Vegyél tizenöt, minél inkább sokféle embert, legyen közöttük civil és profi táncos, kerekes székes, gyerek, idős, más bőrszínű. Előbb fix mozgásokban mutasd meg őket egyenként, majd mondd meg nekik, hogy utánozzák minél pontosabban egymást. Egyszerű, mint a bot.

A száműzetés gyermeke vagyok

Diogène Ntarindwa színésszel Urfi Péter beszélgetett

Tizenhét évesen, a tuszi hadsereg katonájaként tért vissza Ruandába, a népirtás kellős közepén. Színészként, komikusként, történészként és íróként ugyanaz a téma foglalkoztatja: a népirtás és a megbékélés. Urfi Péter interjúja

Ellenzék, kritika vagyok

Spilák Lajossal Marton Éva beszélgetett

A rockzene, a cirkusz volt – és maradt – a mindene. A véletlenek (vagy talán nem is egészen azok) a színház felé sodorták. Jól belepasszolt az akkori alternatív színházi világba, miközben megtartotta a számára oly fontos zenét. Prózai szöveget hosszú ideig nem mondott. Előbb a Stúdió K, majd az Utcaszínház és a Hólyagcirkusz lett a…

Barda Beáta – Büki Dóra: Első félidő Münchenben

Beszámoló a Münchner Kammerspielében rendezett showcase-ről

Koncepciójában Lilienthal egy új típusú kőszínházi struktúra létrehozását hirdette meg: a Kammerspiele előadásai az ő érájában még szélesebb tematikus spektrumot ölelnek fel, nyitotta(bba)k a szociális kérdések iránt és a színház mindezt egyre differenciáltabb módon igyekszik megjeleníteni mind a színpadon, mind kommunikációjában: „müncheni keverék”, „klub”, „hibrid” címszavak jelzik céljaikat és szándékaikat.

Ugron Nóra: A roma rabszolgaság 500 évéről

Dokumentarista kritika Alina Șerban A nagy szégyen című dokumentarista előadásáról

Az előadás egy fiatal egyetemista lány, Magda (Ana Maria Carablais)[1] személyes történetébe ágyazva mutatja be a romániai roma rabszolgaság témáját. Magda a történelem szak doktori képzésére jelentkezik, és a felvételin rögtön kétkedéssel és nevetéssel fogadják a témáját: a roma rabszolgaság 500 éve.

Fuchs Lívia: Világtrendek nyomában

XIV. Belgrádi Táncfesztivál

…egyik évben a szerb köztársasági elnök, idén pedig a Nemzetgyűlés elnöke állt a rendezvény mellé, és – a külföldi követségeken és kulturális intézeteken túl – persze (persze?) a szerb Kulturális és Média Minisztérium is, hogy Belgrád és Szerbia felkerülhessen Európa képzeletbeli kulturális térképére, s közben a szerb közönség is megismerhesse a táncvilág újabb értékeit.

E számunk szerzői

Bálint Orsolya (1978) újságíró, Budapesten él Barda Beáta (1958) a Trafó Kortárs Művészetek Háza művészeti vezetője, Budapesten él Büki Dóra (1979) a Proton Színház ügyvezető igazgatója, producere, Budapesten él Fuchs Lívia (1947) tánctörténész és kritikus, Budapesten él Karsai György (1953) klasszika filológus, egyetemi tanár, kritikus, Budapesten él Kovács Bálint (1987) kulturális újságíró, kritikus, az I…

2017. június

TARTALOMJEGYZÉK