Category Archives

Archive of posts published in the category: 2018. január, Folyóirat

E számunk szerzői

Berecz Zsuzsa (1980) dramaturg, fordító, művészeti és közösségi programok szervezője, Budapesten él Czenkli Dorka (1989) újságíró, színháztörténész, doktorandusz, Budapesten és Vácon él Cserne Klára (1991) író, rendező, dramaturg, élőszereplősjáték-tervező, az Átváltozó Egyesület elnöke, doktorandusz (MOME) Csizmadia Tibor (1953) rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, Budapesten él Dézsi Fruzsina (1995) újságíró, szerkesztő, egyetemi hallgató, Budapesten…

Kiss Krisztina: Kordráma: egyén és társai

A székelyudvarhelyi dráMA fesztivál

A fesztiválprogram korpusza nem egyetlen témára épül, ha mégis megpróbálnék ilyenket megnevezni, olyan univerzális témákat mondhatnék, mint ember és közösség, ember és társadalom, ember és hatalom, ember és magánya.

Ellenállni az időnek

Alkotómunka és függetlenség: Bojana Kunst

Bojana Kunst szlovén filozófus, dramaturg, performanszkutató. A gießeni Justus Liebig Egyetem tanára, ahol a Choreography and Performance című nemzetközi programot vezeti. Munkáiban többnyire feminista performanszelméletekkel, valamint a művészet, a kapitalizmus és az intézményrendszer viszonyával foglalkozik. BERECZ ZSUZSA és CSERNE KLÁRA beszélgetett vele.

Maul Ágnes: A balett színe és fonákja

Dance Theatre of Harlem: Színpompás Harlem – Müpa

Arthur Mitchell, akinek feketeként elsőként sikerült neves amerikai balett-társulatnál vezető táncossá felküzdenie magát, 1968. április 4-én éppen Brazíliába készül, hogy az amerikai kormány felkérésére ott alapítson balettiskolát, ám megtudja, hogy Martin Luther Kinget megölték. És Brazília helyett hazaindul. Mert otthon van feladata.

Horeczky Krisztina: Bőrre megy ‒ diszkrimináció és rasszizmus a balettben

Arthur Mitchelltől Misty Copelandig

Társadalmi, történelmi és kulturális okokból is magától értetődő, hogy a főként a színes bőrű (balett-)táncosnőket[4] érintő diszkrimináció elsősorban az USA, nem annyira Európa tánc- és balettéletének jellemzője.

Rádai Andrea: Mi újság, sütik?

A Kolibri Színház három előadása

Azok a jelenetek az igazán emlékezetesek, melyekben nem (csak) a történetet kell összerakni, hanem a szereplők érzelmeit, motivációt is nekünk kell hozzátenni a sztorihoz, és amelyek nem szorítkoznak pusztán az események eljátszására, hanem esztétikai megoldásokat is alkalmaznak.

Határátlépések és találkozások

Beszélgetés Novák Jánossal

A Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház idén ünnepli a huszonötödik születésnapját. Az intézmény élén a kezdetektől Novák János áll. Azzal fogadott, hogy a nagy összegzéseket szeretné elkerülni, mivel úgy gondolja, a huszonöt éves létezés önmagában is elég érv a színház létjogosultsága mellett. De annak örül, hogy az évforduló lehetőséget teremt új, kísérletező előadásokra és szakmai…

Urbán Balázs: Kék szemű kékvérűek és humanoidok

Figaro házassága avagy egy őrült nap emléke – Nemzeti Színház

Sardar Tagirovsky tulajdonképpen csak egyetlen szót változtatott meg Beaumarchais komédiájának címében (a cím és az alcím megcserélése fordítási örökségnek is felfogható), de a változtatásban kétségkívül benne rejlik az alkotói koncepció. Az ötletadó rendező és az író-dramaturg Sényi Fanni ugyanis „emlékutazásként” állítja színre Figaro házasságának történetét.

Dézsi Fruzsina: Legyen könnyű a hatalom

Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja – Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata

Marosvásárhelyen bemutatni az Egy lócsiszár virágvasárnapját nem csupán színházi esemény, hanem egyszersmind kulturális – mondhatni nemzeti – ünnep.

Molnár Zsófia: Falstaff pólója

IV. Henrik I-II. – Örkény Színház

Többhangú kritika Kovács Dezső és Jászay Tamás kommentárjával Olajozottan működő színpadi gépezet, viszonylagos egyszerűség, nem mindig tiszta/tisztázott szerepek és játék. Mácsai Pál rendezése leginkább logikai feladvány két részben – jó esetben az észre hat, az érzelmekre nem.