Category Archives

Archive of posts published in the category: 2020. október, Folyóirat

Színház és fizetések: mennyi az annyi?

Járványhelyzet volt, járványhelyzet van, ami a színpadi előadó-művészetet hatványozottan sújtja. A szeptemberi újraindulás óta is teljes a bizonytalanság a színházak háza táján, sorra zárnak be a fertőzésveszélyben érintett kulturális intézmények rövidebb-hosszabb időre. A jövő kiszámíthatatlan és tervezhetetlen. Ez a bizonytalanság pedig kihat a színházi struktúrában részt vállaló minden szereplőre, a színházi dolgozókra, színészekre, táncosokra, alkotókra…

Nagy Klára: Védettség vs. sebezhetőség

Körkép a színészek és táncosok díjazásáról

A koronavírus következtében Magyarországon 2020. március 13-án bezártak a színházak, bizonytalanná vált az előadóművészek jövedelme. Erre válaszul megjelentek az átmeneti segítségnyújtás intézményesített formái, mint például a Független Előadó-művészeti Szövetség segélyalapja, illetve az EMMI kultúráért felelős államtitkársága által indított Köszönjük, Magyarország! elnevezésű program, amelyre nemzetstratégiai intézményeken keresztül pályázhattak független alkotók.

Egy luxus hátulütői

Kerekasztal-beszélgetés a piszkos anyagiakról

Lehet-e őszintén, panaszkodás nélkül beszélni a megélhetésről? Milyen anyagi helyzetben vannak ma a szabadúszó előadóművészek? Szabadságról, a kiszámítható kiszámíthatatlanságról, a szakmaiság és a finanszírozás összefüggéseiről KÁRPÁTI PÁL, RAINER-MICSINYEI NÓRA, SIMKÓ KATALIN és SZABÓ ZOLTÁN színészekkel, illetve BOT ÁDÁM táncművésszel – aki írásban szólt hozzá – ZSIGÓ ANNA dramaturg beszélgetett.

Iulia Popovici: Életfogytiglan. Vagy?

Színészszerződések Romániában

Romániában a járványhelyzettel terhelt idei nyár színházi botránya igazán jó lehetőség lehetett volna újragondolni a határozatlan időre szóló színészi szerződések kérdését. Az esett ugyanis, hogy a neves, bukaresti Bulandra Színház megbízott igazgatója nem hosszabbította meg a színház egyik olyan színészének a szerződését, aki az aktuális repertoár négy előadásában szerepelt, s döntése valóságos láncreakciót indított be.…

Nagy Klára: Értelmiségi és jól szituált

Kutatás a Pintér Béla és Társulata közönségéről

Az 1998-ban indult Pintér Béla és Társulata az évek során az ország (egyik) legelismertebb, a kritika által folyamatosan számon tartott független társulatává vált. A szkénés indulás – akárcsak sok más alkotó(csoport) esetében – nagyon meghatározó, alapjaiban formálta a társulat közönségét. Az utóbbi években azonban jelentősen kitágult azoknak a köre, akik szeretnének eljutni a társulat egyik-másik…

Fritz Gergely: Pintér Béla és a múltfeldolgozás címkéje

Színház az identitás- és az emlékezetpolitika kontextusában

Pintér Bélán kívül kevés olyan alkotó van a magyar színházi palettán, akinek életműve az övéhez hasonlóan szorosan összefonódik kivívott társadalmi státuszával és nyilvánosságbeli önreprezentációjával. Pintér társadalmi pozíciója tudatos társulatépítési munkájával és előadásainak sajátos esztétikájával magyarázható: a jellegzetes pintéri formanyelv a társulat köré gyűlt közönségnek is identitást adott, így Pintér a függetlenek közt kiemelt szereplővé vált.

Brazília / Váltóinterjú

Brazília művészeti életről ritkán írunk. Erdődi Katalin a Porto Alegre-i Goethe Intézet meghívására még tavaly töltött közel három hetet a fél kontinensnyi dél-amerikai országban: részt vett egy kétnapos konferencián, amely Cuidado, Arte! (Vigyázat, művészet!) címmel a művészeti szabadság aktuális kihívásait és dilemmáit feszegette (a konferenciaprogram német és portugál nyelven a Goethe Intézet egyszerűsített linkjén található:…

Erdődi Katalin: Vigyázat, művészet!

Függetlenek Brazíliában

„Nincs állandó társulatom, egy folyamatosan változó csoport vagyunk, én csak állandó művész vagyok! Az, hogy egy nagyobb csoporttal, egy ún. társulattal dolgozom együtt, részemről egy döntés, de egyben vállalás is, meg kell dolgoznom azért, hogy ezt lehetővé tegyem, ez egyáltalán nem könnyű. Voltak olyan évek, amikor szinte a semmiből, a semmiért dolgoztunk, mégis csináltuk, kitartottunk.”

Hazádnak önkéntelenül…?

Kisebbségi pozíció és alkotói stratégiák Brazíliában és Magyarországon

Az alábbiakban olvasható lapunk első váltóinterjúja. Kicsit olyan ez, mint a váltófutás: a beszélgetés kezdeményezője teszi fel az első kérdést, majd az, aki erre válaszol, utána valaki mástól kérdezhet. A stafétát ezúttal SÓNIA SOBRAL (Centro Cultural São Paulo), BALOGH RODRIGÓ és ILLÉS MÁRTON (Független Színház), IRAMAIA GONGORA és EUGÊNIO LIMA (Legítima Defesa), valamint ERDŐDI KATALIN…

Megyeri Léna: Sosem akarom felülmúlni a táncot

Kisportré Maarten Van Cauwenberghe (Voetvolk) és Ori Lichtik (L-E-V) zeneszerzőkről

Évszázadok versengése után eljött volna tehát végre az az idő, amikor a komponista és a koreográfus, a zene és a tánc egyenrangúak az alkotófolyamatban? A végtelen lehetőségek korában persze ezt sem lehet egyértelműen kijelenteni, hiszen a digitális korszak és a zenei felvételek kifogyhatatlan tárháza alapjaiban változtatta meg a táncalkotók lehetőségeit.