Category Archives

Archive of posts published in the category: 2017. november, Színház.NET

„Hol jössz rá, hogy ez már aljasság?”

Rudolf Péterrel Gócza Anita beszélgetett

Nehéz véleményformálónak lenni, amikor minden a leegyszerűsítés irányába hat, miközben számomra komplikáltak a dolgok. Árnyaltan beszélni hosszadalmas dolog, és nem egyszerű még egy ilyen interjúban sem. 

Rádai Andrea: A tötymörgés költészete

Fekete Ádám: A Jeditanács összeül / Staféta program / Trafó

…innen már csak egy ugrás a költészet, aminek természetesen az önmagát folyamatosan szétfeszítő és rekonstruáló nyelv a másik eszköze: a blődségből felépült szépség, az értelmetlenségből kibontakozó értelem.

„Csak úgy érdemes élni, ha életünk végéig tanulni akarunk”

Lengyel Annával Szentgyörgyi Rita beszélgetett

Műfordító, dramaturg, a verbatim színházi műfajt Magyarországon meghonosító PanoDráma alapítója, művészeti vezetője és kreatív producere. A PanoDráma létrehozásáért és működtetéséért, a kényes társadalmi témák kritikai súlyú feldolgozásáért nemrég Szép Ernő különdíjban részesült.

Albert Mária: Pillanatkép a születésnapon

Színházi nevelési és színházpedagógai kézikönyv a szakmai párbeszédért

Bár a kézikönyv klasszikus meghatározásai alapján azt hihetné az olvasó, hogy most minden fontosat megtud majd a színházi nevelésről és a színházpedagógiáról, élménye inkább szókratészi lesz: sok kérdéssel találkozik, és a nem-tudás felismerésének néha bosszantó, de időnként felszabadító érzése uralkodhat el rajta.

Csáki Judit: Montenegró a szomszédban

Ameddig a szem ellát - Montenegrói Királyi Színház - Trafó

Ott áll ez a szerencsétlen lúzer, vagyis inkább fekszik a padlón, nincsen már semmije és senkije, és innen kéne valahogy folytatni tovább. Én ezt a pofát ismerem. Meg azt a csajt is, aki egy kínai vendéglőben mosogat Londonban. Egy város lenne a világ?

Jászay Tamás: Engedj ki!

Engedj be! – Zsilip – TRIPart

A jóízlés megszégyenülten szivárgott el a Zsilip nézőteréről, miután Pálfi György szedett-vedett, alkalmi zsoldoscsapatától megsemmisítő vereséget szenvedett.

Kovács Natália: Ami fontos

Dragomán György: Máglya – Vígszínház

…míg a koncepció nem, a színészvezetés nagyon erősnek tűnik. Ebben a nagy és nehéz feladatban mind Kopek Janka, mind Puzsa Patrícia szép teljesítményt nyújt: játékukban erő, lendület, technikai tudás és a részletekben rejlő finomság keveredik.

Horeczky Krisztina: Cut-copy-paste

2 in 1 kritika: Frenák Pál Társulat: HIR-O és Bozsik Yvette Társulat: Kodály ‒ Ligeti-est / CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál

Bozsik Yvette és Frenák Pál műveinek közös vonása, hogy mindketten a lehető legnagyobb gondossággal iktatták ki estjükből a szellemi, lelki mélységet.

Gáspár Máté: #youtoo?

Gondolatok a 4. Tantermi Színházi Szemle kapcsán

A hetvenöt jelentkezőből megvalósításra, illetve továbbjátszásra kiválasztott pályaművek elsöprő többsége ugyanis a zaklatás, a hatalommal való visszaélés, a lelki és fizikai erőszak, a másik önérdekből történő lealacsonyításának jelenségét dolgozta fel. Mintha a felhozatal erőteljesen azt jelezte volna, hogy mindez milyen intenzíven hatja át és alakítja a célközönség – esetünkben a középiskolás korosztály – életét.

Boros Kinga: Kemény és fekete

Az Újvidéki Színház Fekete című előadása a gyergyószentmiklósi Kollokviumon

Ne akadjunk fenn azon, hogy mit keres az Újvidéki Színház a romániai Nemzetiségi Színházi Kollokviumon. Fogalmam sincs, a szervezők hogyan számolnak el a meghívás költségeivel az gaz turkokapitalista rendszer felé, de ez az előadás igazán megéri a pénzét – nemcsak figurative.