Sz. Deme László: Fogyasszon ógörögöt!

Oresztész - Nemzeti Színház - KRITIKA

Argosz tehát mi lennénk, a város, amely szemben áll az anyagyilkos testvérpárral.

Tompa Andrea: Nem születtek izgalmakra

Barbárok - Katona József Színház - KRITIKA

Mert itt nincs egyetlen „rendes” emberi kapcsolat sem.

Márkó Róbert: Szép, új világ

Kétezerhetvenhét - Katona Kamra - KRITIKA

A társulatnak a Kamra új előadására is maradt kilenc nagyszerű művésze – tizediknek Fodor Tamás m.v.

Koltai Tamás: Operaverseny túl a félidőn

A MEZZO Fesztiválról - JEGYZET

Messzire vezető kérdés lenne, hogy egy ilyen fesztivál előadásain nálunk miért nem lógnak a csilláron is.

Tompa Andrea: AZOK A BOLDOG ’60-AS ÉVEK, AMIKOR ANYÁMNAK MÉG ÖTVENNÉGY CENTIS DEREKA VOLT

A Hermanis rendezte A csend hangjai... - KRITIKA

A zene hangjait meghallotta az, aki szívével figyelt – állítja e lett színház.

Kutszegi Csaba: Kartáncos tragika

García Lorca háza Kecskeméten - KRITIKA

A „mozgás-színház” műfaji megjelölést én mozgásszínházra cserélném.

Herczog Noémi: Víztűznézőben

Skalpoljuk meg szegény Józsit! - Stúdió K - KRITIKA

A lefóliázott ház tehát a világ modellje, madeleine sütemény helyett kacatokkal utazhatunk az eltűnt idő nyomában…

Koltai Tamás: Nothing but Chekov

Andrei Şerban Ványa bácsija - KRITIKA

Kolozsváron, tavaly decemberben a közönség végignevette az előadást, értette, amit lát, nálunk – október 23-án – csak kevesen követték azt az érzelmi hullámzást, amely megkísérelte magával ragadni őket.

“Balul sikerült Cassandra”

Markó Róbert Mohácsi Jánossal beszélget - INTERJÚ

  – Szűk két hete mutattátok be a Pécsi Nemzeti Színházban az Istenítélet című előadást, melynek alapja Arthur MillerSalemi boszorkányok című műve. Legutóbbi pécsi munkád, A képzelt beteg próbáiról te is, a színészek is úgy nyilatkoztak: ihletett időszak volt. – A pécsi rendkívül képzett társulat, de kevésbé homogén, mint a kaposvári. Talán nem sértek meg senkit, ha azt mondom: a kaposvári…

Valló / B-kategória

Farkasok és bárányok - Radnóti Színház - KRITIKA

Már feltűnt a Radnóti Színházban, hogy az orosz szereplőkről módszeresen lehántják az atyai nevet, ami olyan, mintha bőrük egy rétegétől fosztanák meg őket. A nézők terhelhetőségét kímélik? Ez nem a tévé, itt nem feltétlenül kell konzumidiótákkal számolni, strapálják csak egy kicsit magukat a színházba járásra elszánt agyak. A Farkasok és bárányok szereplői még nincsenek az intimitás azon…