Szabad lénnyel Düsseldorfban

Kutszegi Csaba O. Carusóval beszélget - INTERJÚ

Feri már nem akart többször kijönni, de még mindig visszatapsolták.

Sz. Deme László: Fogyasszon ógörögöt!

Oresztész - Nemzeti Színház - KRITIKA

Argosz tehát mi lennénk, a város, amely szemben áll az anyagyilkos testvérpárral.

Tompa Andrea: Nem születtek izgalmakra

Barbárok - Katona József Színház - KRITIKA

Mert itt nincs egyetlen „rendes” emberi kapcsolat sem.

Márkó Róbert: Szép, új világ

Kétezerhetvenhét - Katona Kamra - KRITIKA

A társulatnak a Kamra új előadására is maradt kilenc nagyszerű művésze – tizediknek Fodor Tamás m.v.

Koltai Tamás: Operaverseny túl a félidőn

A MEZZO Fesztiválról - JEGYZET

Messzire vezető kérdés lenne, hogy egy ilyen fesztivál előadásain nálunk miért nem lógnak a csilláron is.

Tompa Andrea: AZOK A BOLDOG ’60-AS ÉVEK, AMIKOR ANYÁMNAK MÉG ÖTVENNÉGY CENTIS DEREKA VOLT

A Hermanis rendezte A csend hangjai... - KRITIKA

A zene hangjait meghallotta az, aki szívével figyelt – állítja e lett színház.

Kutszegi Csaba: Kartáncos tragika

García Lorca háza Kecskeméten - KRITIKA

A „mozgás-színház” műfaji megjelölést én mozgásszínházra cserélném.

Herczog Noémi: Víztűznézőben

Skalpoljuk meg szegény Józsit! - Stúdió K - KRITIKA

A lefóliázott ház tehát a világ modellje, madeleine sütemény helyett kacatokkal utazhatunk az eltűnt idő nyomában…

Koltai Tamás: Nothing but Chekov

Andrei Şerban Ványa bácsija - KRITIKA

Kolozsváron, tavaly decemberben a közönség végignevette az előadást, értette, amit lát, nálunk – október 23-án – csak kevesen követték azt az érzelmi hullámzást, amely megkísérelte magával ragadni őket.