HATHÁZI ANDRÁS: A KABARÉSZÍNÉSZ ÜRÜGYÉN

Így hangolódunk tovább április számunk FÓKUSZ-ára, a kabaréra

A színészethez képest mi is csak két dimenzióval rendelkezünk.

ÚJ E-DRÁMA – ELFRIEDE JELINEK: ÁRNYÉK (EURÜDIKÉ MONDJA)

Halasi Zoltán, a fordító előszavával

„Magamból semmit se hagyok, vagyok”

Stuber Andrea: Két asszony

Déry Tibor–Makk Károly: Szerelem – Rózsavölgyi Szalon

Amit fájón nélkülözünk (…) az a színházi függöny.

Péter Petra: Nemek egyszerűsége

Cie Virginie Brunelle: Átkozottul (Foutrement) / Trafó

Brunelle koreográfiája újra-hasznosítja a kanadai kortárs tánc utóbbi pár évtizedének jelenségeit.

Papp Tímea: Magánügyek, közerkölcsök

Áprilisi számunkban a kabaré van FÓKUSZban. ÍGY hangolódunk a témára

…a magyar comedy store-ok és kultúrházak színpadairól biztosan nem vetik oda, hogy „Min röhögtök? Magatokon röhögtök!”

JÁSZAY TAMÁS: NEM LEHET ELMONDANI

Tolnai Szabolcs Exodusáról

Az előadás olyan, mint egy ismeretlen nyelven írott képes szótár, amit hol érdeklődve, hol elborzadva, legtöbbször mégis értetlenül lapozgatunk…

KOVÁCS BEA: MULTIKULTURÁLIS CSODÁK

A Needcompany A vak költő című előadásáról

A vak költő egyszerre politikai és lírai előadás, úgy adagol általános érvényű személyes történeteket aktuális tények mellé, hogy egyensúlyából nem billen ki, nem érezni azt, hogy túl absztrakt vagy túl konkrét lenne.

HERMANN ZOLTÁN: FÉL. IGAZSÁG.

Borbély Szilárd: Az olaszliszkai – Katona József Színház - Kritika több hangon

Talán inkább: fájdalmak és közös felelősségek. Hiszen itt van egy közösség, amelybe a néző is beleértheti magát.

TÖRÖK TAMARA: A RIASZTÓ VALÓSÁG KÖLTŐISÉGE

Az Olaszliszkai című előadás dramaturgiai munkálatairól

A társadalom sokfelé szakítottsága, a különböző csoportok és kultúrák közötti konfliktus kibékíthetetlensége, a múlttal való szembenézés képtelensége, a mélyszegénységben élők kilátástalansága mind olyan téma, amiről nagyon is érdemes ma – színházban – beszélni.

TARJÁN TAMÁS: HÉV BŐVIBEN

Weöres Sándor Psychéje Vidnyánszky Attila rendezésében a Nemzeti Színházban – Többhangú kritika

Én úgy érzem, hogy az előadás minden egyenetlensége, problémája ellenére fontos lépés lehet az úton, amelyen Vidnyánszky Attila visszatérhet ahhoz a – magyar színpadokon szinte csak rá jellemző, kép és látvány költészetére építő – színházi nyelvhez, amellyel korábbi jelentős, lírai vagy epikai szövegekből építkező, ideológiai ballasztoktól mentes előadásait formálta.