Rényi András: Versenymű testhangszerekre, érintésre, hangadásra és elnémulásra

Molnár Csaba: Az Ökör / Trafó

Az ökör dramaturgiailag nincs kész, és a kritikus fintorgás itt be is fejezhetné. Van azonban valami más a darabban, ami előhozza a kritikusból az elemzőt.

Új e-dráma: Egressy Zoltán: Édes életek

„Evezz, evezz az élet tengerén…” - Lőkös Ildikó előszavával

Senki sem az, mint akinek az első megjelenésekor látszik, de nem is olyan ördögi, hogy nagyszabású hőssé válhatna. A hétköznapjaink pitiáner képviselői ők – s így lesz Bittner rozoga hajója több, mint egy balatoni ingatag jármű.

Artner Sisso: Árnyékvilág körüli utazás

Michael Ende: Ofélia árnyszínháza – Radnóti Miklós Színház (r. Csató Kata)

A díszletben visszatükröződik a színház nézőtere, fraktálszerű hatása van, akár csak a szövegnek. Minden ismétlődik, de valahogy magasabb szinten válik érthetővé.

Török Ákos: Szereptévesztések, avagy esztétikai zsörtölődés három képben

4 in 1 kritika: Sopron, Szeged, Kecskemét, Székesfehérvár – vidéki táncegyüttesek vendégjátékai

Mi van akkor, ha egy táncelőadás saját magát érti félre vagy a nézőit vezeti vakvágányra? Ha olyat ígér, amit aztán nem teljesít, vagy olyat mutat, ami leveti magáról a darab mondanivalóját.

Néder Panni: Miszter Guru

Tomer Heymann: Mr. Gaga / táncfilm

Mielőtt szétcincálnám a rendezőt, gyorsan leszögezem: Ohad Naharin élete és munkássága rendkívül érdekes, a Mr. Gaga pedig becsületesen vázolja fel a világsikerig vezető utat.

Antal Klaudia: Játék tét nélkül

Terminal Workhouse: Bábelna – Keleti nyitás / Átrium Film-Színház

Minden elhangzott szó egyszerűen visszafordítható társadalmi valóságunk politikai diskurzusába – anélkül, hogy bármit is megkérdőjelezne.

Rádai Andrea: Életdarabka

Káva: Lady Lear – MU Színház

Egy ilyen (…) előadás alighanem akkor lehet hiteles, és akkor indíthatja el a gondolkodást, ha nem tiszta vitahelyzetet modellez, hanem az életre hasonlít, annak kifürkészhetetlenségével, szövevényességével együtt. A Lady Lear ilyen, nem csak az alaphelyzetnek, hanem a színészi játéknak köszönhetően is…

Antal Klaudia: Hétköznapi klasszikusok

A Közép-Európa Táncszínház (KET) két bemutatója

A táncosok hétköznapi cselekvésekkel törik meg az emelkedett és szakrális tartalommal átitatott aktusokat: a halott felett gyászolók például két pofára tömik magukba a popcornt és szeméttel szórják tele a sírt.

Tarján Tamás: Abrakada

Molnár Ferenc: Egy, kettő, három – A Kultúrbrigád és az Átrium Film-Színház közös produkciója

Alföldi Róbert beszédkultúrája az utasítás-zuhatag, sorozatlövő intézkedés alig meg-megszakított folyamatában a tempó mellett az értelmezéshez is kiválóan elegendő. Míg világfivá alakítja és alakíttatja Fusst, Valakivé beszéli a senkit, szavaiban a döntések kommentárja, az előre gondolkodás logikája és mocsara ugyancsak megszólal.

Kovács Dezső: Levél Csalog Zsolthoz

Pali, Keserű boldogság – PanoDráma

Éva sincs már, s nyilván a hajléktalan asszonyka sem, aki az egykori Felszab téren féllábú mankós társával, a „kis majommal” együtt monodrámád hőse lett. És nincs forradalom se, az a forradalom se és semmilyen forradalom. Európa csendes. Csak a magunkba zárt csömör forradalma maradt.