Új e-dráma: Benkó Bence­–Fábián Péter: Elza-trilógia

Urbán Balázs előszavával

…végső soron mindhárom darab témája, ha más-más aspektusból is, a magyarság megmentése. A jövőbe vetített égi-földi katasztrófák ritka szellemes módon kapcsolódnak össze a múlt, a közelmúlt és a jelen társadalmi-történelmi kríziseivel.

Artner Szilvia Sisso: Spirituális utazás, avagy rekviem az emberségért

Hamvas Béla: Karnevál – k2 Színház, Ördögkatlan Fesztivál

A magyar irodalomtörténet egyik legkülönösebb – és nem elfeledett, de igazából soha fel nem fedezett –műve Hamvas Béla Karneválja.  A műfajilag nehezen meghatározható, sokszínű, monumentális regényfolyamból először született színházi adaptáció a k2 Színház gondozásában.  Több, mint nyolcórás színházi előadás, amelynek a főhőse valójában a néző.

Papp Sándor Zsigmond: Az éhségen innen

A létezés eufóriája – dokumentumfilm

Éva megfiatalodik, Emese hozzáöregedik; Éva kitárulkozik, Emese meg védelmezőn körülfogja; Éva egyre magabiztosabban kezd „táncolni”, Emese pedig, aki vérprofi, bizonytalanul lépeget Éva életében, hogy végül Szabó Rékával együtt megtalálja a megfelelő tánclépéseket, a koreográfiát.

„Wagnernek nagyon fontosak voltak a mássalhangzók”

Fischer Ádámmal és Hartmut Schörghoferrel Rácz Judit beszélgetett

Egy év szünet után, 2019-ben tizenegyedszerre játszották Wagner Ringjének immár világhírű előadását a Müpában. A külföldi és itthoni közönség ráadásul ezúttal két teljes sorozatot ünnepelt teltházzal. Az ismert alapparaméterek: a tetralógia szünnap nélkül, négy egymást követő napon hangzik el, egyes figurákat az óriási hangi megterhelés miatt váltott énekesek alakítanak, a rendezés minimalista, a szereplők nem jelmezben,…

Turbuly Lilla: Egymásra hajazó hatalmak

A Cinóber hadművelet – Soltis Lajos Színház / KB 35 / Kőszegi Várszínház

Elrajzolt, karikatúraszerű játékmód, szürreális és abszurdba hajló jelenetek, vicces poénok, sok tánc és árnyjáték – össztűz zúdul a néző érzékeire.

Cziboly Ádám: Nincsenek szavaink (?)

Széljegyzet a széljegyzethez: kommentár a „Tánc Színház Nevelés” konferenciasorozathoz

Péter Petra és Szemessy Kinga kiváló „széljegyzetének” olvasatomban két fontos alapállítása van. Az egyik, hogy a „testélmény, tapasztalás, mozgás általi önkifejezés”[1] leggyakrabban „szavakkal megközelíthetetlen helyek” – erre utal cikkük címadása is. A másik, hogy napjainkban kétféle irányzat, megközelítés, értelmezés létezik a színházi nevelés és a tánc metszéspontjában található fiatal területen: a „többszörösen meghaladott” szemiotikai, és az ezzel…

Vida Virág: Szédítő fordulatok

Tánc a Szigeten

Az idei Sziget Fesztivál általam látott táncprodukcióit mintha a forgás köré szervezték volna. Több – a világ távoli pontjairól érkező – előadásban is kisebb-nagyobb mértékben felfedezni véltem a fordulatok, körök, spirálok kiemelt szerepét, elvontabb és tartalmi szinten az ismétlődő, önmagába visszatérő szerkesztésmódot, a körforgást – avagy a forgás különböző aspektusait, amelyek között akadtak magával ragadó…

…mintha sorszerű lenne, hogy nem úsztam meg…

Nyakó Julival Marton Éva beszélgetett

A Vasárnapi szülőkkel robbant be, ami után jöttek a filmes szerepek. Nem készült színésznek, végül mégis felvételizett a Színművészetire, amit félúton otthagyott. Sorsszerű, mondja, hogy végül a pályán maradt. Nyakó Julival Marton Éva beszélgetett. 

Hermann Zoltán: „Aránylag még jó szűnben…”

Kálmán Imre: Csárdáskirálynő – Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Vidnyánszky Attila rendezésében folytatódik a darabon való, 1954 óta tartó „barkácsolás” is. Soha, senki nem fog bevállalni egy „historikus” Csárdáskirálynőt: semmit nem csavarva az 1916-os pesti változaton, a Gábor Andor-szövegekkel, mikrofonok nélkül, az eredetit imitáló világosítással, a fotókból rekonstruálható díszletekkel és jelmezekkel… Vidnyánszkyék tuningja – éppen, mert közben mintha megadnák a szövegkönyvnek és a sajátos…

Tompa Andrea: A szerző halott. A szerző (jogaiban sajnos) él

A Delila-ügy margójára

A művek színpadi megújulásához gyakran új nyelvre is szükség van. Egy igazi, újító szellemű Molnár-színrevitel többet tesz a drámai hagyaték elevenen tartásáért, új fényben láttatásáért, mint egy, a szellemi örökséget betűhíven színrevivő, ám mégiscsak múltbeli gyakorlatokat ismételgető előadás.