Szembe akart nézni a múltjával

Beszélgetés Páger Antal hagyatékáról

1700 fotó, amatőr filmek, levelek, néhány személyes tárgy az argentínai emigráció éveiből s a hazatérés utáni évtizedekből. Ez Páger Antal hagyatéka, melyet az unokák, Gyarmathy Krisztina, Beatrix és Antal az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetnek (OSZMI) ajándékoztak. S hogy hozzátesznek-e Págerről kialakult képünkhöz, árnyalják-e az eddig ismert pályát és életutat – Marton Éva beszélgetett erről…

Turbuly Lilla: Ilyenek volnánk?

2 in 1 kritika: Orlai Produkciós Iroda – Füge Produkció: Hurok / Füge Produkció: Az örökség

Két elkeserítő látleletet mutattak be szinte egyszerre a Jurányi Házban a mai Magyarországról, egymásról mit sem tudó társadalmi végekről. Míg a Hurok a politikai elit és a (fő)város keresztmetszetét hívja ehhez segítségül, Az örökség vidéken, egy faluban játszódik. Mindkét produkcióból érződik, hogy az írók és az alkotók hisznek a színház társadalmi felelősségében, abban, hogy feladata megmutatni, hogyan,…

Komjáthy Zsuzsanna: Mégis milyen az ember?

Az Imre Zoltán Program (IZP) estjeiről (5. rész): Jobbágy Bernadett, a Cuhorka Emese-Molnár Csaba alkotópáros, a DART Társulat és Mádi László bemutatói

A tánc különösen alkalmasnak mutatkozik a hiány, a hiba felnagyítására és egyfajta „látó látás” megmutatására.

Minden nap tenni azért, hogy a hitet megtartsuk

Wunderlich Józseffel Szentgyörgyi Rita beszélgetett

A zene és a zenés színház felöl érkezett: a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végzett, és televíziós tehetségkutatókban is szerepelt. A pécsi Nemzeti Színházban eltöltött pár év után szerződött a Vígszínházhoz, ahol zenés és prózai szerepekben is bizonyított már a Jó estét, nyár, jó estét szerelem gyilkosától A Pál utcai fiúk Bokáján át A diktátor Schultz hadnagyáig. Mint…

Fehér Anna Magda: A játékrontó

Heinrich von Kleist: Pentheszileia - k2 Színház

…arra gondolok, hogy ebben a könnyed, fiatalos játékban, ezzel az elkötelezett, szinte legyőzhetetlen férfival ez nem történhet meg. Látom, ahogy Akhilleusz minden félreértést tisztáz a takarásban, a dühös amazonlányt magához öleli, és ott lebeg szemeim előtt, ahogy Piti Emőke és Domokos Zsolt kézen fogva lopóznak le a MU Színház lépcsősorán…

Kollár Zsuzsanna: Bosszúterápia

Czukor Balázs – KV Társulat: Médeia

A kopott, barna göncök, az elhanyagolt külső, a törődött tekintet attól válik valódivá, hogy szinte nap mint nap találkozunk vele az utcán. Száger Médeiája mögött egy leélt, küzdelmes, nehéz élet van, egy elhagyott, magányos családanya kudarca, akinek önmagáról alkotott képe omlana össze, ha megbocsátana az őt elhagyó férfinak.

Hangosító – a Színház folyóirat podcastje – 5. adás

Gócza Anita beszélgetett a tantermi színházról Scherer Péterrel, Szarka Eszterrel és Takács Gáborral

Az 5. podcast vendégei Scherer Péter színész, rendező, Szarka Eszter magyartanár és Takács Gábor, a Káva Kulturális Műhely művészeti vezetője. Az osztályterem-színház kapcsán szó esik arról, tudnak-e ezek az előadások változást elérni, segíthetik-e az önálló véleményalkotást, a kritikus gondolkodást. Egyáltalán hova jutottunk az elmúlt 20 évben?

Halász Tamás: Hangjáték táncszínpadra

Liquid Loft: Models of Reality – Tanzquartier Wien

A burgenlandi Somfalván, Schattendorfban, 1970-ben született Chris Haring az osztrák kortárs tánc kiemelkedő, nemzetközi léptékű alkotója. Dacára, hogy a két, szomszédos ország táncélete közt meglepően hézagosak a kapcsolatok, Haring munkásságát a hazai nézők is jól ismerhetik. Legfrissebb bemutatóját Bécsben láttuk.

Hajnal Márton: Három szempont, ha zsidónak adnád ki magad

Majgull Axelsson: Nem vagyok Miriam – Vígszínház, Házi Színpad

Leírni is különös, hogy valaki épp azért élte túl a holokausztot, mert zsidónak álcázta magát. Pedig Malikával éppen ez történt.

Új e-dráma: Székely Rozália: Kálvária Lakópark

Titkok és hazugságok a Józsefvárosban – Veress Anna előszava

Ez az erős kiinduló helyzet akár egy mai szocio-dráma alapja is lehetne, de a Kálvária Lakópark ennél sokkal költőibb és titkokkal gazdagabb mű, amelynek főszereplője talán nem is ez a különös fiatal nő, hanem maga a lakás, amelyből, mint Magda egy helyütt mondja, „nem lehet kimenni”.