Gabnai Katalin: Gazemberiskola

Ben Jonson: Volpone – a Szombathelyi Weöres Sándor színház előadása a Városmajori Szabadtéri Színpadon

Az egész játék lényege valami elvetemült, közgazdaság-lélektani kiképzés.

Mentorprogram – Nagy Klára: A mi felelősségünk

Arno Schuitemaker: If you could see me now – Hága

Mennyire számít az egyén egy folyton változó rendszerben, folyton változó körülmények között? És vajon – ami talán a legfontosabb – milyenek vagyunk mindezen külső körülmények nélkül?

Fehér Anna Magda: A vesztesek oldalán

Joe Masteroff–John Kander–Fred Ebb: Cabaret – Csiky Gergely Színház, Kaposvár

…úgy érzem, a második nekifutás lényegretörőbb lett – vagy csak elmúlt nyolc év, és jobban működnek a hívószavak: Bozsik Yvette  aláhúzza, kihangsúlyozza, egyenesen szájba rágja a tanulságot az elfogadásról, a toleranciáról, az együttérzésről és a megalkuvás természetéről.

Mentorprogram – Mátyás Viktória: Bele lehet szeretni

Néhány nap a zsámbéki Y.EAST fesztiválon

A természetvédelmi területen elhagyatottan álló romos épületeket olyan organikusan nőtte be a művészet és a színház, ahogy a növények veszik birtokba az ember által elhagyott mesterséges építményeket.

Új e-dráma: Szilágyi Eszter Anna: A Nyíregyháza utca

Závada Pál előszavával

Szilágyi Eszter Anna színdarabja több szempontból is figyelemre méltó eseménye az újabb hazai drámairodalomnak.

Antal Klaudia: Reményteli végkicsengés

Az Imre Zoltán Program (IZP) estjeiről (1. rész): Sebestyén Bálint: Antigoné és Grecsó Zoltán Dadogó: Szimfónia

Nagyszerű, hogy egyre több pályázat igyekszik helyzetbe hozni a fiatal, pályakezdő színházi alkotókat, az pedig különösen elismerésre méltó, hogy van egy olyan kezdeményezés, mint az Imre Zoltán Program (IZP), mely a sokszor háttérbe szorított kortárs tánc területére fókuszál.

Urbán Balázs: Ismerős gengszterek

Jez Butterworth: Mojo – Orlai Produkció

Nem úgy értem ezt, lehet-e újat mondani vele, hiszen nyilvánvalóan nem a „mondanivaló” kedvéért vesznek elő egy ilyen szöveget a színházak, hanem azt, meg lephet-e lepni vele a közönséget, lehet-e vele igazán nevettetni, esetleg alkalmas-e a kedélyek felkavarásra.

Zappe László: Az öreg férj sorsa

László Miklós: Illatszerár – Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház

Azt hiszem, Mohácsi János az idei POSZT-on azzal aratta a legnagyobb sikert, hogy a szakmainak nevezett zsűritől semmilyen díjat nem kapott. Attól a zsűritől, amely a kolozsváriak közönségkergető produkcióját, a végtelenül hosszú, szándékoltan láthatatlan és hallhatatlan, mindettől végeredményben rettentően unalmas Rosmersholmot találta a legjobbnak. Az Illatszertár csak a közönségzsűri díját nyerte el, illetve főszereplője, Horváth…

Új e-dráma: Szabó-Székely Ármin–Závada Péter: Ithaka

Závada Péter előszavával

…vizsgáljuk meg Odüsszeusz történetét a nők szemszögéből, egyszerre demonstrálva és karikírozva azt a maszkulin-hegemón világképet, melyet az antik görög eposz és a leleményes, sokfelebolygott, isteni hős története közvetít.

Kolozsi László: Kékszakállú svájci sapkában

Kékszakállú100 – Erkel Színáz

Száz évvel ezelőtt mutatták be Bartók a Kékszakállú herceg vára című kompozícióját, ami minden kétséget kizáróan a magyar operairodalom legfontosabb műve. Tehát teljesen jogos, hogy az Opera az évfordulót megünneplendő fesztivált szervezett május végén a mű köré.