Bálint Orsolya: Hiányban megfogalmazódó kételyek

2 in 1 kritika: az Anton Lachky Company és a Scottish Dance Theatre vendégjátéka

Eleinte ártatlan játéknak tűnik, ahogy a falkavezér kitekert mozdulatait majmolják, és mivel még ő is meglepődik azon, milyen hatalma van mások fölött, beéri azzal, hogy felállítja-leülteti, egzecíroztatja és idomítja követőit. Az alárendelt szerepet játszókat is csak az egyszerű megfelelni vágyás és a dicséretért pitizés motiválja, hogy lelkesen szót fogadjanak az oktalan, zsarnoki parancsoknak, amiket eszükbe…

Puskás Panni: Ha elmondom, az se lesz jobb

Halványlila gőz - L’art pour L’art, Budapest Bábszínház

A másik kérdésem, amely felmerült még az előadás előtt, az volt, hogy vajon élvezik-e még a munkájukat a L’art pour L’art tagjai, miután harminc éven keresztül gyakorlatilag ugyanazt csinálták.

Alacsony termelékenység

Mohácsi János színházrendezővel Proics Lilla beszélgetett

Márciusi számunkban az Átírás/Meghagyás van a fókuszban. Mohácsi János rendezőnek egészen sajátos a viszonya a színpadi szövegekhez, hiszen főleg az átírt szövegek jellemzik a munkáit és persze a menet közben születők. Többek között erről kérdezte Proics Lilla.

Új e-dráma: Schiller Haramiákja Térey János fordításában

Jászay Tamás előszavával

Egy normális ország normális színházi kultúrájában ez lenne a normális. Mármint az, hogy egy új bemutatóhoz vadonatúj fordítás készül. Akkor is – vagy leginkább akkor –, ha a (túl?) sokat játszott Hamletről van szó, meg akkor is, ha ritkán színpadra engedett, mert valamiért gyanús klasszikusról. Most mi Schillerrel és a Die Räuberrel el vagyunk kényeztetve,…

Kovács Bálint: Meg is hal, mégse szomorú

Znajkay Zsófia: Az ölében én – TÁP Színház

Znajkay csupa olyan helyzetet írt meg, ami bőven nem éri el a családsegítő szolgálatok és gyámügyesek ingerküszöbét, mégis úgy tudja ábrázolni őket, mint a földi, vagyis gyerekszobai pokol legjobb példáit…

Komjáthy Zsuzsanna: Sokaságöröm

Hodworks: Szólók – MU Színház

Hogy a néző felszabadulása megvalósulhasson, Hód a Pirkadban már bevált, régi trükkhöz nyúlt: négyzetes elrendezésbe ültette a közönséget, a színpad széleire. Zavarba ejtő pozíció, nézők egymással szemben, teljes világosságban. Itt aztán néző nézőnek, néző előadónak, előadó nézőnek, sőt egy ponton túl előadó előadónak „farkasa”.

Pethő Tibor: Hazugságok reménytelen hálójában

Mesterhármas – Rózsavölgyi Szalon

A Mesterhármas nem sugallja, hogy a hazugság megoldás lenne; inkább arra mutat rá, hogy az igazmondás hiánya, a valóság elkendőzése idővel olyan körülményeket teremt, amelyekből kilépni szinte lehetetlen, ahhoz ugyanis egyszerre lenne szükség a szereplők őszinteségére, nagylelkűségére, az elkerülhetetlen tabula rasát komolyan gondoló magatartására.

Zappe László: A hang testet ölt

A hullaégető Gálvölgyi Jánostól

Gálvölgyi sok évtizede röhögteti a nemzetet, nem is mindig a legnemesebb eszközökkel, miközben olykor megpróbálkozik azzal, hogy kibújjon ebből a műfaji ketrecből, igazi, komoly-mély színészként is megmutatkozzék.

Török Ákos: Száz évnyi vihar egy órában

2 in 1 kritika: Budapest Táncszínház: Száz év magány és PR-Evolution Dance Company: Prospero, avagy a Vihar-sziget

Egy táncszínházi előadásban a prózai színészek vajon elegyednek vagy csak keverednek a táncosokkal?

Tompa Andrea: Szárnyat bont

Budapest Bábszínház: Gingalló

Ez a nyelvi tágasság, kulturális sokféleség is erény. Nem „érteni” kell (a szavakat), hanem érzékelni a világ nagy, könnyű tágasságát.