Szemerédi Fanni: Mit lépsz mattra?

Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám – Kolibri Színház

A rendező, Vidovszky György és alkotótársa, Gyevi-Bíró Eszter szerint a néző a főszereplő szobájában ül. Mégis inkább úgy érzem: színház került a szobába. Míg ugyanezen darab első bemutatójánál a Stúdió K-ban a szoba került a színházba.

Varga Anikó: Ki a fényre!

3 in 1: az Antré és az Arccal a halnak estek új bemutatói

A művészeti intézmények fiatal alkotókat bemutató programsorozatai fontos vállalások, részét képezik a termékeny kulturális működésnek – ezt teszi a Trafó Antré, illetve az Artus Arccal a halnak című sorozatai révén, amelyekben fiatal táncművészeknek, alkotóknak nyújt bemutatkozási lehetőséget.

Tarján Tamás: Mesterkedők

Anthony Shaffer: Mesterdetektív – KOMA Bázis

A KOMA két színésze belekopik a folyamatos mászkálásba és a humort sem nélkülöző diskurzusba. A huszadik perc táján már úgy kerülgetik egymást, mint kása a forró macskát. Kitart a rejtély, a fenyegetettség, a groteszkum, a morbiditás, csakhogy korántsem eléggé.

Dohy Anna: A palacsinta traumatizáltjai

Hangulatjelentés a jubileumi L1-fesztiválról (Marczibányi Téri Művelődési Központ, MU Színház)

Képzeljük el az előadót, amint meztelenül fekszik egy nagy asztalon, tetőtől talpig alaposan bebugyolálva palacsintával, és egy rakás embert körülötte, akik egyesével hámozzák le a palacsintát a meztelen testről, lekvárt nyomnak rá a fölötte lógó zacskókból, majd jó kedvvel megeszik.

Kovács Bálint: Kövérkirekesztősdi

Almássy Bettina: Családi Al-Bumm – Trafó

…ha a nézőben folyamatosan működnie kell egy (tükör)fordítógépnek, ami állandóan jelez az agyunknak, hogy ez a badarság valójában nem ezt a badarságot jelenti, hanem valami mást, az tökéletesen meggátolja, hogy bármi, ami elhangzik, a zsigereinkig vagy a szívünkig hatoljon.

Tarján Tamás: Bankrablás privátim

Székely Csaba: Kutyaharapás (r.: Szikszai Rémusz) – Szkéné (a Nézőművészeti Kft., a Vádli Társulás és a Jászai Mari Színház közreműködésével)

Pedig kevésbé poénkergető és a mocskos szájat ennyire nem erőltető szövegalakítással, a magándiskurzusok száműzésével a kölcsönös, engesztelhetetlen gyilkolhatnéknál bizonyára megrázóbban kiderülhetett volna például, Dunának, Oltnak mennyire nem egy a hangja, ha mondjuk olyan nemes közös vállalkozásról van szó, mint a nagyszabású bankrablás.

Ady Mária: Ruhakomplexus

Halas Dóra–Nagy Fruzsina: Tabu kollekció – Soharóza, Trafó

Másrészt a Tabu kollekció ruhakölteményeinek nagy része inkább vicces, bájos vagy épp – a maga abszurd tematikájával együtt – szép, mint provokatív. A halál ebben a humoros formában pont annyira jellemző téma, amennyire nehezen megközelíthető a maga komolyságában.

Akikről nem beszélünk: megszólalnak azok, akik idén nem szavaztak a kritikusok díjára

Ankét

Kedves Olvasók, mint bizonyára tudják, szeptember 21-én adtuk át a kritikusdíjakat. Az eredményeket (vagyis minden kritikus összes szavazatát és az indoklásokat) az októberi lapszámunkban publikáljuk. Idén először megszólaltattuk azokat a kollégákat is, akik évről évre nem tudnak élni szavazati jogukkal: Tompa Andrea szólalt meg először, és lehetővé tettük, hogy a Színházi Kritikusok Céhe tagjai közül…

Megenni, felfalni, behabzsolni

Salamon Eszterrel Králl Csaba beszélgetett

Nem volt betervezve, hogy elmegyek Magyarországról. Bizonyos szempontból persze nem találtam a helyem, és az akkori hazai táncélettel szemben is nagyon kritikus voltam, de még nem értem meg arra, hogy koreográfusként boldoguljak. Itthon semmi olyat nem találtam, amihez kapcsolódni tudtam volna. De tényleg semmit. Nihil és depresszió lett úrrá rajtam, legszívesebben abbahagytam volna a táncot.

A Színikritikusok díja 2015/2016

Kritikai reflexiók a díjazottakról

Ekkor csoda születik. Szétválaszthatatlanul eggyé válik színház és élet.