Tompa Andrea: Felemel

Egy előadás háttere. Látogatás az Esztergomi Leánynevelő Intézetben – Schiller Kata fotóriportjával

Lesznek aztán beszédek, megbeszélések, interjúk, köszönések, vicces mondatok, szóval szavak is lesznek, csak aztán nekem is legyenek szavaim, tűnődöm, pedig még el sem kezdődött, de már reménytelennek látom, hogy majd megtalálom őket.

Varga Anikó: Két arc

2 in 1 kritika – Hód Adrienn: Uraim és Réti Anna: Lépcső - Bethlen Téri Színház

Ugyan mindkét szólónak erős eleme-eszköze a szöveg, ez eltérő módon jelenik meg a két előadásban.

Jászay Tamás: Fölzengő hangerdő

Complicité – The Encounter

Végy egy üres színpadot, pár üveg ásványvizet és néhány hiperérzékeny mikrofont. Tedd fel a fülhallgatódat, csukd be a szemed és dőlj hátra: isten hozott a brazil őserdő legmélyén.

Rádai Andrea: Egy újszülöttnek minden

Kolibri Színház: Csip-csip csóka

…magam csak mint kísérő vagyok jelen…

Gáspár Ildikó: Hajdani hitelünk

Márciusi lapszámunkban a valóság van FÓKUSZBAN. Gáspár Ildikó esszéjével hangolódhatunk rá a témára.

A dokumentarista színház az ezredforduló után a dokumentumokról az előadókra helyezte a hangsúlyt. Az élő test a létezés egyetlen bizonyítéka.

Zappe László: Mesél az írógép

Két egri vendégjáték a Nemzetiben

…nyilván azért, hogy könnyítsenek a téma, a szöveg vélt súlyosságán.

Urbán Balázs: Az abszurditás hitele

Pintér Béla: Szutyok – Székesfehérvári Vörösmarty Színház

A díszlet személyes érintettségünket metaforikusan is kiemelő jelentését Hargitai Iván rendezése szerencsére nem hangsúlyozza didaktikusan – inkább hagyja beszélni a történetet.

Török Ákos: Táncol boldog, boldogtalan

2 in 1 kritika – Pataky Klári Társulat: We live happily és DART Társulat: Descend

Egy érett alkotó és egy érő alkotópáros kacsintanak ki a művészet mögül. Mindkettő izgalmas utakon jár, de visszakacsintani most inkább az utóbbira tudunk.

Varga Anikó: Szeretett nemszeretteink

Pass Andrea: Napraforgó – Pesti Est – Jurányi Ház

…lépésenként bontja le primér, vérre, bűnre, bűnösre, titokra éhes vágyunkat, mindazt, amit a napi média vagy a hollywoodi dramaturgia könyörtelen professzionalizmussal használ.

Lovassy Cseh Tamás: A türelem generációja

A színházak cenzúrázását visszasíró olvasói levélről, avagy a sepsiszentgyörgyi Székely Hírmondó-ügy

E kommunizmusból ránk maradt bénító örökség ellehetetleníti a színpadi események kritikai befogadását, kiírja színházainkat az európai színházi vérkeringésből, s mindezekből adódóan nem marad más, mint a „mindegy mi, csak magyar legyen” befogadói elv.