Érdemes lenne megpróbálni ezt a párbeszédet…

Veiszer Alindával, a 2016-os POSzT szakmai beszélgetéseinek vezetőjével Rádai Andrea beszélgetett

…van a szakmán belül egy komoly konfliktus, miközben arról kellene beszélni, hogy a POSzT mitől XXI. századi. Vagy a magyar színház mitől XXI. századi. Merthogy erre most nagyon nehéz válaszolni.

Tompa Andrea: Miért nem szavazok már a Színikritikusok Díjára

Avagy hanyatlásom története

Abba a csapdába, hogy most magyarázkodjam, magam csaltam magunkat, amikor szerkesztőként kitaláltuk, hogy meghívjuk kritikuskollégáinkat, mondják el, miért nem élnek szavazati jogukkal. Októberi lapszámunk régóta közli a kritikusdíj eredményeit, az egyes kritikusok szavazatait, indoklásait, s most lám, a nem szavazóknak is teret nyitunk.

Lénárt András: Vacogó menyasszony

Kányádi Sándor: Kétszemélyes tragédia, Zelei Miklós: Zoltán újratemetve – Beregszászi Színház, Zsámbéki Színházi Bázis

Hagyományok csaptak össze, a szívós, konok, népi, paraszti, római katolikus és magyar a lehengerlő, erős, diktatórikus kommunizmus ellenében. A nézők persze tudják – Ukrajna egyenlő háború, atomkatasztrófa, maffia -, hogy lose-lose lesz ebből. A birodalmi Szovjetuniónak annyi – de ez nem a magyar falvakon múlott –, és a kisközösségi összefogásnak is lőttek.

Sághy Erna: Hogyan tovább előadóművészeti pályázati rendszer?

Összefoglaló az MMA szakmai konferenciájáról

„Párbeszéd a magyar színház jövőjéről” címmel augusztus 26-án harmadik alkalommal rendezett előadóművészeti szakmai konferenciát a Magyar Művészeti Akadémia, ezúttal a kecskeméti Katona József Színházzal együttműködésben, az országos színházi évadnyitó felvezető programjaként, ahol az egyik szekcióban az előadó-művészeti pályázati rendszer továbbgondolása volt a téma. Fény derült egy eddig lappangó pályázati lehetőségre is.

Fekete Ádám: Köszönés Mocsár Zsófinak (1991-2016)

Még most is nehéz belegondolni. Belebújni a gondolatba, hogy volt neki halálhíre. Nem napsütéses délutánja volt, porcelánhattyúja, bélelt nagykabátja…

Új e-dráma: Ahogy tetszik – Závada Péter és a Katona előadásának szövegváltozata

Závada Péter előszava egy Ahogy tetszik-parafrázishoz

Kifejezetten érdekesnek tartom, és erre a dráma átírása során jöttem rá, hogy a mai magyar slam poetry formanyelve és a shakespeare-i szöveghagyomány között milyen sok hasonlóság látszik.

Kolozsi László: Langyos eső

Ének az esőben – Szegedi Szabadtéri Játékok

Ez a szerelem langyos. Akárcsak a színpadra folyó, a színpadot beterítő mű-eső.

Papp Tímea: Magánügyek, közerkölcsök

Az aranjuezi szép napok (Bethlen Téri Színház, Manna Egyesület) és Az Antikrisztus rövid története (Bitef Színház, Belgrád) a Thealteren

Az egyik tudomást sem véve korunkról időn, téren kívül lebeg, a másik politikai színházként arra reagál, ami körülöttünk történik. Az egyik saját zárt univerzumába záródik (…), a másik provokatív párbeszédbe lép (vitába száll?) a nézővel.

Patonay Anita: Adj hangot!

Avagy mit viszek magammal a The GAP drámapedagógia, színház, színházi nevelés gyakorlatközpontú nemzetközi konferenciáról

Színházi nevelés szempontjából azok a jó színházi előadások, amelyek kérdéseket tesznek fel, olyan kérdéseket, amelyekre nincs igazán egy konkrét és jó válasz.

Adorjáni Panna: Az Operaház Billyje

Sir Elton John – Lee Hall: Billy Elliot – A Musical, Magyar Nemzeti Opera

A lehetséges értelmezési lehetőségek és látens tartalmak nem találnak utat magában az előadás szövetében, esetleg a nézőben, annak asszociációi nyomán. Minthogy musicalt nézek, a történet könnyedén követhető, így elegendő időm marad arra, hogy mindezek eszembe jussanak. Így egyszerre örülök a lehetőségnek, hogy teret kaptam a gondolkodásra, és érzek valamiféle hiányt is.