Tarján Tamás: Búsképű Cervantes

Verebes Ernő: Don Quijote – KRITIKA - Nemzeti Színház

Cervantes, a cervantesi Don Quijote, Verebes átirata és Vidnyánszky rendezése többszörösen „elmegy egymás mellett” – egyik elfüstöli a másikat, nem körvonalaznak markáns könyv-, kor-, kultúra- és karakterképzetet.

Papp Tímea: Godot-ra várva

Beszélgetés a POSZT-ról

A Magyar Színházi Társaság beszélgetést szervezett a POSZT jövőjéről. Az indok – Lévai Balázs szavaival élve – az „elcseszett közhangulat”, amit már mondogatni is ununk. Két óra spanyolviasz-feltalálás közbeni gittrágás után nagyjából egyetlen dolgot tudtunk meg. A pontos időt.

Kolozsi László: East Europan Story

Leonard Bernstein: West Side Story - KRITIKA

Novák Péter rendezésével a legsúlyosabb gond, hogy bár reagál arra, ami körülöttünk van, ezt nem bátran teszi, hanem szinte szemlesütve, szinte csak belesunnyogva az előadásba az egyik legaggasztóbb társadalmi krízist.

Stuber Andrea: Mese a tigrismintás rugdalózónak

Székely Csaba: A Homokszörny – KRITIKA - Figura Stúdió Színház, Gyergyószentmiklós

Nem muszáj valamennyi gesztust megfejteni, mindenben értelmet keresni. A jelenetek expresszionista módon támadnak: fények, füstök, zenék, a színészcsapat dinamikus mozgása.

Gschwindt Balázs: Szinyor Béla – dráma

Komédia két részben – DRÁMAMELLÉKLET

Hótreál és szürreál keveredik a Szinyor Bélában, és válik már-már apokaliptikus látomássá, de azért a darab alapvetően megmarad kicsit keserű, nem kicsit ironikus komédiának.

Urfi Péter: Akasztják a hóhért, avagy kritika a kritikusok díjátadó gálájáról

Színikritikusok díja 2015

Maguknak keresték a bajt a Színházi Kritikusok Céhének tagjai. Kevésen múlott, hogy nem torkollott tragédiába az este.

Kovács Bea: Miénk itt a…

PLACCC Fesztivál 2015 – JEGYZET

A város, amennyiben a mindennapi életen kívül más események helyszínéül is szolgál, élővé, alakíthatóvá válik, és megszűnik érinthetetlennek, múzeumszerűnek lenni.

Kutszegi Csaba: Kozmikus babaház

Gergye Krisztián Társulata és Gloria Benedikt: Kokoschka babája – KRITIKA

Az Alma-bábu és az Alma Mahlert megjelenítő Gloria Benedikt egyik kettősében például eljátsszák (eltáncolják): a báb mozgatja zsinórral az élő embert.

Stuber Andrea: Lábnyomok a plafonon

Mary Orr: Mindent Éváról – KRITIKA

Lehetne az előadás markáns színésznődráma is, ehhez azonban nem szolgál kellő mélységgel és árnyaltsággal a mű mint alapanyag.

Rádai Andrea: Útvesztők meséje, mesék útvesztője

TÁP Színház: Babahajó – KRITIKA

A látvány is azt az érzést fokozza, hogy félelmetes árnyak és a tudatalatti erdejében járunk.