Urbán Balázs: A képviselő félrelép?

Vadnay László–Békeffi István–Márkus Alfréd: Tisztelt Ház – Csíki Játékszín

A kortárs színház e szempontból komoly hátrányban van a klasszikus filmhez képest. Itt ugyanis nem nyolcvan percet, hanem két-három órát kell tartalommal kitölteni (…), az ódon báj nem feltétlenül előny, Kabos Gyula pedig nem jön – sőt, a Tisztelt Ház esetében a neki kijáró szerep (Bakonyi) is igen későn jön. Ezzel a helyzettel kell megbirkóznia…

Új e-dráma: Gianina Cărbunariu: A tigris

Boros Kinga előszavával

Mockumentary play, írja darabja alcíméül Gianina Cărbunariu, aki a tőle megszokott módon egy bulvárhírré silányult valós esemény apropóján ír a kortárs európai társadalomról.

Zsigmond Andrea: Ketrecharc 5.

– (elfojtott) gondolatok gyülekezése a kolozsvári színházról –

De [a Homemade] legnagyobb erénye mégis az őszinteség akarása, az, hogy végre lényegi témát feszegessünk, a színház legyen mindenkié.

Adorjáni Panna: A színház B LD GS G

FAQ: H LH T TL NS G (MU Színház)

Hétköznapi arcok hétköznapi történeteken tuszkolják magukat keresztül: miközben készül a vacsora és indul a vörösborozás, visszanyelt félmondatok között csetlik-botlik valamiféle beszélgetés, többnyire lényegtelen dolgokról, hozzávalókról és munkahelyi eseményekről, a csevegők stílusában, de szorongva, bénán.

A hatalommal szemben nem voltak illúzióim

Szalai-Szabó Istvánnal Hamvay Péter beszélgetett

A nyolcvanas évektől ott volt minden fontos független hely alapításánál, van, amelyik – mint például a Sirály – kifejezetten az ő nevéhez fűződik. Szalai-Szabó Istvánnal beszélgettünk egyebek mellett az Egyetemi Színpadról, a Bárkáról, a Millenárisról, a Városi Színházról, és arról, miért zárult be nemrég a Hátsó Kapu is mögötte?

Zsigmond Andrea: Ketrecharc 4.

- (elfojtott) gondolatok gyülekezése a kolozsvári színházról -

Be jó, az égre nézünk, a transzcendencia felé! Kár, hogy valójában a közeli zsinórpadlást látjuk, ha a nagyszínpadra épített stúdiótérben felfele kandikálunk…

Zsigmond Andrea: Ketrecharc 3.

- (elfojtott) gondolatok gyülekezése a kolozsvári színházról -

Ez az írás épp a megnémulás ellen próbál szót emelni. Ugyanis ott billegünk hangunk elvesztésének a határán.

Horeczky Krisztina: Poklocskáink

2 in 1 kritika: Simkó Beatrix: Kerengő (Ifjú Koreográfusok Fóruma) és Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #Orfeusz#Eurüdiké

A Kerengő a hiányról szól, másképpen: a kollektív érzelmi ürességről/kiüresedésről, a kapcsolatteremtésre való képtelenségről, úgy is mint szociálpszichológiai jelenségről. Az #Orfeusz#Eurüdiké hétköznapi párkapcsolati kudarccá redukálja a mítoszt, magányos önkielégítésekkel, mindent fölforgató szerelem helyett földhözragadt szexussal, metafizikai mögöttes, mennyország és pokol helyett egyetlen, verítékszagú ringgel.

Tarján Tamás: Gömb és korong

Thomas Mann: József és testvérei – Örkény Színház

Mégsem a „nagymítosz” köti le figyelmünket, hanem a cserepei. A kérdések sora: „miről szól” ez a premier? Mi a „főgondolata”? Isten? Az „istenkitalálás”? Az áldás fontossága? A szeretet mindenhatósága? Egyén, család, nemzetség, nép, ország, kontinens egymásra utaltsága?

Puskás Panni: Egyszerű történet vessző két óra

Emlékek klinikája – Stereo Akt – Trafó

Melyek azok a körülmények, amelyek között szabad akaratunkból választjuk a tudatlanságot, a vakságot? Ezt a kérdést járja körül a Stereo Akt új előadása némi didaxissal átitatva.