Stohl Andrást, a gyereket érdekelte ez a játék

A színésszel Szentgyörgyi Rita beszélgetett

Minden műfajt „terítő”, minőséggel megtöltő színész. A művészlét és a celebség közötti „pávatáncból” időnként az utóbbira voksol. Látszólag. A vígszínházi tagságot feladta ugyan, de folyamatosan játszik, musicalt és prózát több fővárosi színházban is.  Alföldi rendezésében a Hegedűs a háztetőnt próbálja, László Zsolttal pedig hamarosan furcsa párrá áll össze Neil Simon azonos című,  világsikerű darabjában. Pár…

Bálint Orsolya: Pár(na)csaták és pixelek

Sziget Fesztivál, Fidelio Színház- és Táncsátor – 2. rész

Miközben totálisan elborult, egyben elképesztően következetes és hiteles minden egyes mozdulatsor, amiket a táncosok halálosan komoly arccal végeznek, ettől válik bűnösen szórakoztatóvá és fellebbezhetetlenül őszintévé az irónia. Abba már bele se mernénk gondolni, mit mond el ez a mai férfiakról.

Papp Tímea: Búcsúelőadás

Rivaldafény (A Chanel-lány) - Csiky Gergely Színház, Kaposvár (r. Bérczes László)

Aki pedig kívülről, a nézőtérről nézi a kölcsönös kioktatást, arra gondol, a generációkat elfelejtve milyen szép metafora ez a színházi és a színházon kívüli jelenre. Hogy a változás nem feltétlenül rossz, de nem mindegy, hogyan ágyaznak meg neki.

Tarján Tamás: Kompromisszumra jutottunk

Szirmai Albert–Bakonyi Károly–Gábor Andor: Mágnás Miska

Rusznyák munkája tehát (…) a Mohácsival való szellemi összehangolódás, kritikai közelség jegyében, de öntörvényű verzióban valósult meg.

Kovács Natália: Múlt, jelen és musical

Déry Tibor – Presser Gábor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról – Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház / Városmajori Színpad

…egy mai Képzelt riport… rendezés akkor tudna érdekessé és fontossá válni, ha képes lenne úgy felmutatni ezeket a történeteket, hogy rajtuk keresztül szembenézhessünk közösségünk múltjával, a közös emlékekkel, traumákkal.

Bálint Orsolya: Honnan ember, meddig állat?

Sziget Fesztivál, Fidelio Színház- és Táncsátor – 1. rész

Mi a művészet abban, ha egy katalán fiatalember kakasálarcban és alsónadrágban gumicsirkéket szerel a végtagjaira, majd így ugrabugrál, és egyensúly-gyakorlatokat mutat be, vicces hangokat kiadva, nyerítő nevetésre késztetve a közönséget? Akik fújoltak vagy zajosan kivágtattak, bizonyára nem tartották komolyabb műalkotásnak ezt az akciót egy pukipárnánál, ami szintén mókásan szelel, ha nyomkodják.

Boross Martin: Storytelling és közösség, avagy egy élő ember a másikhoz

Roma Hősök – I. Nemzetközi roma strorytelling fesztivál két előadásáról (Független Színház / Stúdió K)

A storytelling műfajának ereje a személyességben, a közönség közvetlen megszólításának lehetőségében áll. A történetmesélés egyfajta stand-up comedy, one (wo-)man show.

Pressburger Csaba: Tanyaszínház 40 – avagy a képmutatásról

Molière: A képzelt beteg – Tanyaszínház

Négy évtized, negyven előadás, évente húsz-harminc vajdasági helyszín – miközben hol a bombák hullottak, hol a hiperinfláció emésztett fel mindent, hol a szomszédos országokban dúló háborúkba vitték a hadköteles férfiakat. Önmagában is megsüvegelendő teljesítmény.

MENTORPROGRAM – Nagy Klára: Színház a tónál

A Bánkitó fesztivál színházi programjáról

A fesztivál ideje alatt mintha veszítene jelentőségéből az a hierarchia, ami az alkotók és a befogadók közötti különbséget folyamatosan előtérbe helyezi, így a közös gondolkozást megnehezíti.

Szabó István: Képzelt kritikák egy legendás előadásról

Marton László ÖSSZPRÓBA című kötete apropóján

Akkor lesz igazán kényes kérdés a tények pontatlansága, amikor az emlékező mondandójának általánosító állításait kellene alátámasztaniuk, vagy ha a számára különös jelentőségű színházi történések argumentációját zavarja meg a tévedés.