Gergics Enikő: Kemény pofonok

2 in 1 kritika: Budapest Bábszínház – Vitéz László Ángliában / Szabadesés, avagy Barnaby Brocket kalandjai a felhőkön innen és túl

A Budapest Bábszínház két januári bemutatója nem is állhatna távolabb egymástól: klasszikus vásári kétkezes a kisebbeknek és szürreális meseköntösben is szókimondó, korszerű bábszínház a nagyobbaknak. Barna Zsombor személyén kívül gyakorlatilag csak egy közös a két előadásban: így vagy úgy, de repkednek a pofonok.

Láng Zsolt: Dokumentum vs. valóság

Obiectiva Theodora – Török–Illyés Orsolya és Hajdu Szabolcs hangjátéka

Ha a szereplők kiáltani tudnának, kiáltássá táguló szájukon keresztül ki tudnának menekülni, de senki nem kiált. Ahhoz valamilyen egzisztenciális kapcsolat kellene a valósággal, de ilyen kapcsolatuk nincs. Mert álvalóságot hisznek valóságnak, pontosabban álvalóságnak hisznek egy másik álvalóságot, kapcsolatuk ezzel van. 

Kovács Dezső: Az ágy közös, a párna nem

Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból – Kecskeméti Katona József Színház

A rendező természetesen mai házasságok csapdahelyzeteiről, durva zsarolásokról, létezéstechnikákról fogalmazta meg vízióját, és arról, hogy miféle válságokba zuhan egy korábbi életéből kilépő pár, ha válással próbálja megoldani magánéleti zűrzavarát, viszonyrendszerének sötét dimenzióit.

Kiss Gabriella: Szabadságfokok

Gondolatok a Trafó Kortárs Művészetek Házában lezajlott Összművészeti-nevelési találkozóról

Ha valaki végighallgatná a találkozóról készült harmincöt órás felvételt, akkor a két leggyakrabban elhangzó szó nem a „művészet” és a „nevelés”, hanem a „szabadság” és a „társadalmi/közösségi elkötelezettség” lenne.

Deczki Sarolta: Rendezett káosz

O. Horváth Sára: Lenni vagy nem – KV Társulat, E-Mancik Színházi Manufaktúra, MASZK Egyesület / Jurányi Ház

A szereplők egytől-egyig konfliktushelyzetbe kerülnek: akarnak gyereket vagy nem akarnak gyereket. (…) Egy-egy ember életének a legfontosabb és egyben legintimebb kérdései ezek – még akkor is, ha a politikai és a társadalmi elvárások nem hajlandók erről tudomást venni, hanem egyértelmű és leegyszerűsítő válaszokat erőltetnek.

Németh Fruzsina Lilla: Csajkovszkij-törő, avagy a saját lelkét hallja

Sardar Tagirovsky: Diótörő – Laboratorium Animae – RS9

…a folyamatosan zakatoló metronóm, a sokszor kínos kitartottság a bosszantóan monotontól a közös szívdobbanás érzetén át egészen a zene legalapvetőbb elemének, az alapütésnek fizikai átéléséig kísér el minket.

Hangosító – A Színház folyóirat podcastje – 14. adás

A nonhierarchikus színház

“Az egésznek van egy ilyen mákonyos jellege” – mondja Kárpáti Péter a demokratikus alkotói folyamatról, amely a Hangosító 14. adásának témája. A kiindulópont a 2019-ben Halász Péter-díjjal elismert 99,6 % című kolozsvári előadás, amelynek egyik alkotója, Adorjáni Panna a Hangosító másik vendége, a harmadik résztvevő pedig Herczog Noémi kritikus. A moderátor Gócza Anita. Hallgassátok meg…

Egyszerre lokális és univerzális

Borgula Andrással Gócza Anita beszélgetett

Borgula András, a Gólem Színház kitalálója és művészeti vezetője igazi „ügy-ember”. Ha a fejébe vesz valamit, akkor addig nem nyugszik, amíg meg nem csinálja. Én szurkolok neki.

Varga Anikó: Még egy táncelőadás helye(tt)

Hodworks: Még egy táncelőadás / Trafó

Rejtélyes erők uralják, feszítik és perpetuálják a show-t, anélkül, hogy beazonosíthatnánk az eredőjüket: vajon a zenéből, művészeti szokásrendekből, nézői tekintetből, a táncosok önkifejezési szándékából, a professzionális művészi munkavégzésből és/vagy az ezzel szembeni lázadásból származnak?

Antal Klaudia: Egy önmítosz nyomában

Závada Péter: Én, Iphigénia – Manna Produkció / Radnóti Tesla

Többször el is hangzik a darab tételmondataként is értelmezhető gondolat, miszerint mindenki csak a saját történetét tudja elmesélni, azon keresztül tud beszélni. Önmagunk felfedezéséhez és identitásunk meghatározásához, a döntéseink mögött álló okok megértéséhez, életünk tágabb kontextusba való helyezéséhez mítoszokat gyártunk.