Maul Ágnes: Erő és erőlködés

2 in 1 kritika: MA•ZE: Kumzits / Dzsumbuj és Feledi Project: Hat tánc

Szemben a MA•ZE előadásával, amelyben nem dekódolhatók a mozgássorok magvas gondolatokká, nem eltáncolt történeteket látunk, a Hat táncban hosszasan ecsetelhető lenne, ki, mit, miért csinált, milyen szimbólumként használt tárgyak, milyen motívumok, mikor, hogy bukkannak fel, kivel, mi történik. Ezek sorra vétele azonban maximum arról győz meg, hogy a produkció mögött sok „agyalás”, sok munka lehet.

Jó kérdés – Hol a nő helye a színházban?

A Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat beszélgetéssorozata, 1. rész

A színházban szerencsés, ha az ember olyasmiről beszél, amihez köze van. Azt, hogy nőként milyen élményei vannak az embernek, elég kézenfekvő, és – tette hozzá Székely Kriszta – aligha van nő, akit ne ért volna kisebb-nagyobb abúzus azért, mert nő. 

Berecz Zsuzsa: Hősök vétója

Én Prométheuszra gondoltam – Bohócok a Láthatáron Csoport

Beparáztat a részvételi színház? Akkor tolj be pár ellenpirulát, és cserébe parádés drámatanárhad palléroz, hogy élethűen oldd a pirulást. Egy slamóra pedig abban segíthet, hogy szellemesebben és szemtelenebbül érvelj, mintha slamtelen drámázásban lett volna részed.

Molnár Zsófia: Otthon(ka)

Cserne Klára: NYELV és LÉLEK - Átváltozó Egyesület, Dinamó Budapest, Artus

Szárnypróbálgatás, mondanám a Cserne Klára rendezte előadásra, már ha az Artus fiatal alkotóknak megmutatkozási lehetőséget nyújtó sorozata nem „Arccal a halnak” elnevezés alatt futna. Így a képzavart elkerülendő inkább azt mondom: első karcsapások egy új úszásnemben.

Amikor a kiüresedett forma mozgatja az eszmét, nincs rendben

Tóth Józseffel Marton Éva beszélgetett

Bár hosszabb-rövidebb ideig kőszínházakban is dolgozott, a függetlenek határozzák meg a színházról való gondolkodását. Alapító tagja volt a Bárka Színháznak. A számos társulati váltás, a játszás mellett a rendezés, a film, a szinkron számára az útkeresést is jelentette. A Kolibri Színház mellett többek között a Vádli Társulatban, a Stúdió K-ban játszik.

Gabnai Katalin: Ki kér imát?

Young Jean Lee: Templom – a Staféta program előadása a Szkénében

Mindenből lehet színházat csinálni. Lehet építeni közhely-kártyavárat, lehet emelni frázis-palotát, jelentése lesz, ha a rendező érzi, milyen minőségű az anyag, amiből dolgozik, és szükség esetén kirakja az idézőjeleket.

Hatházi András: Tényleg színház az egész világ?

A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Tagozatának hivatalos tanévnyitó ünnepségén elhangzott előadás rövidített változata

Nem biztos, hogy az életet éljük. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy azt éljük, amit az életről gondolunk. Amit az életről hiszünk. Amit az életről tudunk. Mert mindannyian tudjuk, hogy hogyan kell élni. Persze néha rácsodálkozunk, hogy a világ másik fele mindezt teljesen ellentétesen tudja, és mégis él.

Török Ákos: Színház a tudás elvesztéséért

Goda Gábor: Raj - Artus

Az Artus előadásai (az egyszerűség kedvéért hívjuk őket így) ugyanis – és ez alól a Raj sem kivétel– nem növelik a tudásunkat, hanem éppen hogy csökkentik. Ott tesznek fel kérdéseket, ahol nekünk már megvannak a válaszaink, vagy nem is gondolnánk, hogy lenne arrafelé bármi kérdeznivaló.

Láthatóvá tenni egy generációt

PÉTER PETRA interjúja és KRÁLL CSABA jegyzete az Imre Zoltán Programról

A könnyűzenében hosszú évek óta működő Cseh Tamás Program mintájára hamarosan útjára indul az Imre Zoltán Program (IZP) az NKA keretein belül, évi 100 millió forintos pályázati kerettel, a magyarországi hivatásos táncművészet fiatal, pályakezdő alkotóinak, koreográfusainak, előadóművészeinek támogatására. Az IZP terveiről, felépítéséről, céljáról Pataki Andrással, a kuratórium elnökével és egyik tagjával, Nagy Zoltánnal, a SÍN Kulturális…

Proics Lilla: Se győzelem, se részvét

Jonathan Maitland: Tagadj, tagadj, tagadj – Orlai Produkció – Hatszín Teátrum

Az Orlai Produkció bravúros gyorsasággal vitte színre a tavalyi angol ősbemutató után a Tagadj, tagadj, tagadj című darabot.