Tarján Tamás: Egy fél bernhard

Arthur Schnitzler: A Bernhardi-ügy – KRITIKA

Mácsai Pál pazar szerepformálással uralja az estét. Bernhardija minden fontoskodástól mentes, önmaga középpontja, hivatástudata köré rendezett, hajlíthatatlan férfi, fiatalos testi és szellemi ruganyossággal.

Kutszegi Csaba: A téma az üveglapon hever

SUTЯA – Artus szútrák – KRITIKA

Ezért (is) kellene rendszeresen mindig hátrálnunk (visszakoznunk) valamennyit: hogy nagyobb rálátásunk legyen arra, ami éppen előttünk van.

Kiss Judit Ágnes: Karantén

Vesztegzár két részben – DRÁMA

Az uborka-láztól zeng az egész média, / Lassan tíz napja szedi az áldozatait. / Németországban már vagy százan belehaltak, / Ausztriában húszan, nyolcan Csehországban. / Áldozatául esett egész Európa, / Csak a Kárpát-medence maradt érintetlen. / A Kárpátok oltalma megőrizte népünk…

Kovács Natália: Párbeszéd egy hagyománnyal

Kurt Weill – Bertolt Brecht: Koldusopera – KRITIKA

…a szövegben kevés változtatásra volt szükség ahhoz, hogy a színre vitt karakterek mindennapjaink magyar valóságából ismert szereplőkké változzanak.

Kutszegi Csaba: Brecht, Borbély és a zenés-táncos amoralitás

Borbély Szilárd: Akár Akárki – KRITIKA

A szöveghez és a jelenséghez – jelenetről jelenetre – adekvát és egyedi megoldásokat kerestek, melynek eredményeként adekvát és egyedi előadás jött létre…

Szántó Judit: Minta fogyó értékkel

Mohácsi István és Mohácsi János: Buborékok – KRITIKA

Úgy érzi-e a két Mohácsi, hogy az ő stílusuk és technikájuk bármire ráhúzható? Palettájuk egyre változatosabb (és sekélyebb): de „kaposvári” sikert, amióta a kalandozások korát élik, még nem könyvelhettek el.

Szabó Zsuzsa: Bőbeszédű narratíva

Bulgakov: A Mester és Margarita – KRITIKA

Bármennyire is félreviszi a szerteágazó, sokszor felesleges kitérőket tevő mesélés az előadást, a rendező, Rusznyák Gábor sokféle ötletet tartogat, hogy életre hívja a történetet.

Kutszegi Csaba: A lelkeket, ne az államot!

Körhinta; Brand – Nemzeti Színház - KRITIKA

Nos, aki a Nemzeti Színházban örömét leli a Körhintában, az nemigen tudhat mit kezdeni a Branddal. És nem ideológiai tartalom különbözteti meg egymástól élesen a két előadást, hanem a minőségük, valamint a bennük rejlő színházfelfogás és szakértelem (illetve az utóbbi hiánya).

Turbuly Lilla: Álvilágok

Csiky Gergely: Ingyenélők - Nemzeti Színház – KRITIKA

Ebben a történetben szinte senki sem az, akinek látszik.

Kutszegi Csaba: Minden jó, ha jó a vége?

Misima Jukio: Krisztus születése - Csokonai Nemzeti Színház – KRITIKA

…az előadás számomra nem lehet hiteles, mert nem érint meg, nem hozzám, a mában élő emberhez szól korszerű eszközökkel, hanem a hitemre és az ideológiai együttérzésemre apellál.