Kovács Natália: Gyereknek. Valót.

A dühös lovag – KRITIKA

Fige rendezése mintha nem bízna ennyire a gyerekekben, ott egyszerűsít, ahol nem kellene: egydimenziós karakterábrázolással dolgozik.

Petrusák János: Kiss Miska

Népi színmű a kuruc időkből – DRÁMAMELLÉKLET

Napjaink közéleti-politikai kontextusa nemcsak a Kiss Miska befogadói értelmezését határozza meg, hanem magát a művet is, azáltal, hogy a kortárs író (értsd: ma élő és alkotó…) – tetszik, nem tetszik – ebben a kontextusban él.

Komjáthy Zsuzsanna: Figyelni és meghallani

Gorkij: Éjjeli menedékhely – KRITIKA

Magáról az előadásáról pedig minden bizonnyal nem véletlen, hogy Tadeusz Kantor A halott osztálya jut eszünkbe: bábok, karmester, a szereplők saját képmásai…

Csatádi Gábor: Hungária – Anarchia!

MERÉNYLET – De Sade úr betanításában – KRITIKA

Itt mindenki szócső: a nekibuzdulások és megtorpanások sikertelenségeinek a szócsöve.

ANTAL KLAUDIA: RENDES ÉLET, RENDES ÁLOM

W.S. OTHELLO – néger mór – KRITIKA

Jago utálja a „feketét”, mégis Coca-Colát iszik; utálja a „csokit”, mégis egymás után tömi magába a szamócás négercsókokat. Jago valójában Othellót akarja, ami az előadás szerint érthető, hiszen a férfi meleg.

TARJÁN TAMÁS: STÍLGYAK

Joël Pommerat: A két Korea újraegyesítése – KRITIKA

…a szinte igénytelen, noha jobbára szellemes stílgyakok mögött a Máté-féle felfogásban világművészeti minták húzódnak.

TURBULY LILLA: KÉNYES CSIKÓK, KÉNYES EGYENSÚLYOK

Csikóink – Csokonai Nemzeti Színház, Debrecen - KRITIKA

…azok a részek a legerősebbek, amelyekben a két táncos együtt van jelen, egymásra rezonál, és nem azok, amelyekben egyikük vagy másikuk a vetített hátterekhez vagy a műanyagfüggönyhöz tud csak kapcsolódni.

SZÁNTÓ JUDIT: ŐRÜLTEK VAGY FORRADALMÁROK?

Peter Weiss: M/S – Katona József Színház - KRITIKA

…ami most a Kamrában, Dömötör András rendezésében látható, nem a Marat/Sade, hanem az M/S. Új korszak, új fordítás, új zene – új koncepció.

TURBULY LILLA: KILÓGÓ (LÓ)LÁBAK

Alfred Jarry: Übü király, vagy a lengyelek - Örkény István Színház – KRITIKA

Übü papa és Übü mama itt nem véglények, éppen csak valamivel gonoszabbak, önzőbbek, közönségesebbek és hataloméhesebbek annál, mint amilyennek a körülöttünk lévő világot látjuk.

ANTAL KLAUDIA: EXKLUZÍV FÉNY-KÉP VILÁGTÖRTÉNELEM SZÁMÁRA

Jaroslav Hašek—Karl Kraus: 1914 – KRITIKA

A szereplők beolvadva a wilsoni időbe és térbe: időtlenné válnak. A karakterek nem egyéni sorsokat és tragédiákat, hanem a nagybetűs, önmaga ismétlésébe fulladó történelmet jelenítik meg.