Török Ákos: Szereptévesztések, avagy esztétikai zsörtölődés három képben

4 in 1 kritika: Sopron, Szeged, Kecskemét, Székesfehérvár – vidéki táncegyüttesek vendégjátékai

Mi van akkor, ha egy táncelőadás saját magát érti félre vagy a nézőit vezeti vakvágányra? Ha olyat ígér, amit aztán nem teljesít, vagy olyat mutat, ami leveti magáról a darab mondanivalóját.

Néder Panni: Miszter Guru

Tomer Heymann: Mr. Gaga / táncfilm

Mielőtt szétcincálnám a rendezőt, gyorsan leszögezem: Ohad Naharin élete és munkássága rendkívül érdekes, a Mr. Gaga pedig becsületesen vázolja fel a világsikerig vezető utat.

Antal Klaudia: Játék tét nélkül

Terminal Workhouse: Bábelna – Keleti nyitás / Átrium Film-Színház

Minden elhangzott szó egyszerűen visszafordítható társadalmi valóságunk politikai diskurzusába – anélkül, hogy bármit is megkérdőjelezne.

Rádai Andrea: Életdarabka

Káva: Lady Lear – MU Színház

Egy ilyen (…) előadás alighanem akkor lehet hiteles, és akkor indíthatja el a gondolkodást, ha nem tiszta vitahelyzetet modellez, hanem az életre hasonlít, annak kifürkészhetetlenségével, szövevényességével együtt. A Lady Lear ilyen, nem csak az alaphelyzetnek, hanem a színészi játéknak köszönhetően is…

Antal Klaudia: Hétköznapi klasszikusok

A Közép-Európa Táncszínház (KET) két bemutatója

A táncosok hétköznapi cselekvésekkel törik meg az emelkedett és szakrális tartalommal átitatott aktusokat: a halott felett gyászolók például két pofára tömik magukba a popcornt és szeméttel szórják tele a sírt.

Tarján Tamás: Abrakada

Molnár Ferenc: Egy, kettő, három – A Kultúrbrigád és az Átrium Film-Színház közös produkciója

Alföldi Róbert beszédkultúrája az utasítás-zuhatag, sorozatlövő intézkedés alig meg-megszakított folyamatában a tempó mellett az értelmezéshez is kiválóan elegendő. Míg világfivá alakítja és alakíttatja Fusst, Valakivé beszéli a senkit, szavaiban a döntések kommentárja, az előre gondolkodás logikája és mocsara ugyancsak megszólal.

Kovács Dezső: Levél Csalog Zsolthoz

Pali, Keserű boldogság – PanoDráma

Éva sincs már, s nyilván a hajléktalan asszonyka sem, aki az egykori Felszab téren féllábú mankós társával, a „kis majommal” együtt monodrámád hőse lett. És nincs forradalom se, az a forradalom se és semmilyen forradalom. Európa csendes. Csak a magunkba zárt csömör forradalma maradt.

Lénárt András: Kezdetben volt az Á(t)kos

A Magyar Állami Operaház „Kádár utolsó beszéde” című előadása kapcsán

Az előadás kb. kétharmadánál állt fel végre mögöttem az addig a közönség soraiban meghúzódó ifjú szemüveges Nagy Imre, és kezdett veretes mondatokkal vitába szállni az őszre festett zavarodott fejűvel. Épp jókor, mert Kádár már-már meggyőzte magát és a közönséget, hogy a realitásokból kiindulva mindennek úgy kellett történnie, ahogy. Nagy viszont nem így látta. Mindketten mondták…

Kolozsi László: Hétköznapi hősök

Szerelem, A bánya – Magyar Állami Operaház

Majd a férfi eltűnik az arctalan tömegben, és a feleség mintha hiába menne utána. A szerelem nem teljesedik be: mintha csak álom lenne, elfoszló remény. Mintha alig hogy megfogták, eltűnne, akár egy pókháló az őszi estében.

Artner Szilvia: Ez a harc lesz a végszó

2 in 1: Feledi Project: Szálkák és Cserepes Gyula: Selfy

Arra gondoltam, hogy a hetvenes években, egy avantgardistákat – mondjuk Kassákot – megfejtő gimnasztika-esten vagyok, és így érdekesnek tűnt a történet, ám a mába visszazuhanva már inkább groteszknek hatott a maga idejét múlt szertartásaival.