Urbán Balázs: Tengeri hibrid

Richard Rodgers–Oscar Hammerstein II: Carousel – Liliom – Budapesti Operettszínház

Merthogy Béresék addig-addig csempészik vissza a Liliomot a Carouselbe, amíg az már-már megszűnik autonóm műnek lenni. Ha elvonatkoztatunk helyszínektől, határozottan az az érzésünk támad, hogy nem egy amerikai musicalt látunk, hanem a Liliom Babarczy-változatát, megzenésített formában.

László Ferenc: Kicsit elpilledve

Máté Gábor: Színházi naplók

A focit, a chiantit és a tiramisùt szereti, a hízást meg a rossz kritikát viszont nem; képes jól próbálni és tud írni is a próbafolyamatokról. Ez mind-mind kiderül Máté Gáborról a Színházi naplók olvastán.

Maul Ágnes: Öltönyös patkányok, táncoló halak

2 in 1 kritika: Badora Társulat: TEN_NET és PR-Evolution Dance Company: Magritte (Felhőember)

Magassarkújukból elegánsan kilépő emberek. Makulátlanra vasalt zakó hajtókáját peckes mozdulattal igazgató emberek. Buliszerkójukat levető, fehérneműs emberek. A keménykalap „súlya”alatt faarccal bámuló emberek. Haljelmezben táncoló emberek… A nem a ruha teszi az embert mondás az életben sem feltétlen, a színpadon pedig kicsit sem igaz.

Gabnai Katalin: Hull a madár

Tar Sándor: Szürke galamb – Katona József Színház, Kamra

Mintha a Tar által koncentrikus körökben fölrakott epizódok motívumaiból csak a számukra legkedvesebbeket próbálták volna új struktúrába rendezni. A körökből egy-egy tárcsát elmozdítottak, de hogy az ábra valahogy mégis kijöjjön, új vonalakkal kötötték össze az elszakadt részeket, kölcsönadva egy-egy figurának egy másik alak akcióját, szavát vagy tulajdonságát.

Új e-dráma: Botos Bálint: Liget

Bokros teendőink - Kovács Bea előszava

Az identitáskeresés feladata nehezül erre a névtelen nőre, aki anyák, nagyanyák, dédanyák és egyéb felmenők átörökölt traumáin keresztülgázolva próbálja megfogalmazni, hogy ki is ő valójában.

Dömötör Adrienne: Pszichó, reál, szürreál

Botos Bálint: Liget – Váróterem Projekt, Kolozsvár

Botos Bálint író Botos Bálint rendező keze alá dolgozott: laza, de jól használható alapanyagot kínált egy olyan előadáshoz, amely sokféle rétegből összeszövődő színpadi nyelven szólal meg, és amelynek a verbalitás így csak egyik, a többivel nagyjából egyenrangú alkotóeleme.

Rényi András: Tükörszimmetriák, misztériumok

2 in 1 kritika: Góbi Rita Társulat: Freestyle és Artus – Goda Gábor Társulata: A Szél kapuja

Én leginkább abban a szélvédett helyén kuporgó magányos lényben ismertem magamra, aki makacsul igyekszik csukott könyvébe temetkezni.

Hangosító – a Színház folyóirat podcastje – 7. adás

Melegek a színpadon

Melegtematika a magyarországi színpadokon – társadalmi felelősségvállalás, könnyű ziccer vagy valami más? És mi a helyzet a szterotípiáinkkal? Ezekről a kérdésekről beszélgetnek a 7. podcast vendégei: Kelemen Kristóf, a Megfigyelők író-rendezője, Rába Roland színész és Schuller Gabriella színháztorténész.

Pethő Tibor: Koncert, ellenben színház

A Tizenkét szék a TRIP hajón

Vecsei H. Miklós munkája alapvetően abban különbözik a korábbitól, hogy a friss verzió hangsúlyosan koncertszínházi előadás. Sajnos legfontosabb konstrukcionális gyengeségei is ebből fakadnak.

Jó kérdés – Ezek az évad legjobb előadásai?

A Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat beszélgetéssorozata – Második évad / 9. rész

Hogyan alakult ki a POSZT versenyprogramja? Milyen szempontok mentén néz előadást a kritikus és a POSZT-válogató? Milyen tendenciákat látnak a magyar színházakban? Tud-e objektív kívülálló lenni egy drámaíró, akinek a darabjait több színház is műsorra tűzte? Elfogadná-e a legjobb képzőművészek versenykiállításának kurátoraként a kritikust a művészettörténész? Korrelál-e a POSZT versenyprogramja és a Színikritikusok Díja?