Lábán Rudolf-díj, tizenharmadszor

Nyilvánosak a laudációk

Közel egy hét múlva, április 17-én adják át a legjobb hazai kortárs táncelőadásért járó független szakmai díjat, a nominált produkciókat méltató szövegek viszont már most olvashatók.

Gabnai Katalin: Aki korpa közé

Alfred Döblin: Berlin, Alexanderplatz – Katona József Színház

Elénkbe lökik a főhőst, s már itt vagyunk a weimari köztársaságban. S itt az első megoldandó probléma is. Hogyan kövessünk átéléssel egy erények nélküli embert?  Azonosulni nem lehet – és nem is kell – vele, szétfoszló személyisége viszont arra is alkalmatlan, hogy meggyűlölve szerveződjünk ellene.

„Nem állíthatnak rendőrt minden rendező mellé”

A POSzT idei válogatójával, Térey Jánossal Gócza Anita beszélgetett

Azt szeretem, amikor sikerül elfelejtkeznem arról, hogy színházban vagyok, amikor az előadás felkavar, megráz, kiforgat, „megtörténik velem.” Azokat a produkciókat kerestük, amelyek átütő erővel rendelkeznek.

Antal Klaudia: Több bábot a részvételi színházba!

A BÁBU Fesztivál szakmai napja – Budapest Bábszínház

…egyértelműen kiderült, hogy egy szakmán belüli párbeszéd elindítására kiváló lehetőséget nyújt a vitaszínházi forma: sokkal rövidebb időn belül tud eljutni a beszélgetés a probléma gyökereihez, másrészt több szempont és vélemény tud elhangozni, mint egy kerekasztal beszélgetés során.

Fáy Miklós: Unjuk egymás életét

Müller Péter–Seress Rezső: Szomorú vasárnap – Madách Színház

Minden csak kicsit megy félre az előadásban, de a sok kicsi sokra megy, a végére nem az sül ki az egészből, amit szeretnénk…

Dömötör Adrienne: Hallgat a mély

Tóth Krisztina: Pokémon go – Rózsavölgyi Szalon

Talán az az elképzelés lehetett a kiindulópont, hogy a darabban egy több generációs családtörténet körvonalai rajzolódjanak ki (akár még a színszerűség rovására is). Ha lehetett is ilyen terv, a megvalósuláshoz aligha jutott közel.

„Sebek szakadnak, beforrnak”

Debreczeny Csabával Marton Éva beszélgetett

Tizenöt évet töltött az Örkény Színházban, ahonnan két éve állt fel. Most nincs állandó társulat, de van számos színház, sok szerep. Beszélgetésünkkor épp Miskolcról, a Csoda és Kósza előadásáról érkezett.

Ahol a szakmai színvonal, a szellemi felkészültség és a korérzékenység egyszerre van jelen

A POSzT idei válogatójával, Regős Jánossal Gócza Anita beszélgetett

Az döntött, hogy mindkettőnknek egyformán tetszett-e az adott előadás, aztán rangsoroltunk, érveltünk.  A vidéki utak alatt az autóban hosszan próbáltuk meggyőzni egymást, ha eltért a véleményünk, de a végső, közös listára már csak azok az előadások kerültek fel, amelyek mindkettőnk egyetértő támogatását bírták.

Turbuly Lilla: „Meddig lesz hely, hol fölolvashatol?”

Alföldi Róbert Zalaszentgróton

Tulajdonképpen nem történt semmi rendkívüli ezen az estén. A közönség egy színvonalas, jó hangulatú beszélgetést hallhatott színházról, életről, közéletről.

Török Ákos: Az emlékezés farvizén táncolók

3 in 1 kritika: a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, a Duna Művészegyüttes és a Magyar Állami Népi Együttes előadásairól

A Ballare és a Solus Christus kétessége mellett a Tánckánon megmutatta, megfelelő kezekben egy központi forrásokkal megtámogatott emlékév is lehet elég inspiráció. Mégis valahogy szebb történetnek hangzik Horváth Csaba esete Bartók Bélával.