Hangosító – A Színház folyóirat podcastje – 13. adás

Gyerekek a színpadon

“Nincs rágódás, hogy biztos jó lesz ez így, csak a “csinálás ereje”. A felnőttek szívesen nézik ezt az erőt, ami a gyerekekben lakozik” – mondja Vadas Zsófia Tamara táncos, koreográfus, a podcast egyik vendége. Vele és Kucserka Fanni pszichológussal beszélgetünk Milo Rau Five Easy Pieces című előadásából inspirálódva. A moderátor Gócza Anita. Hallgassátok meg itt,…

Seres Gerda: A háttérben takarít a Megváltó

Mester és Margarita – Burgtheater, Bécs

Kinek fontos ma a kegyelem? Ene-­Liis Semper és Tiit Ojasoo Bulgakov-adaptációjában – egy-két útkeresőn kívül – senkinek: inkább a még több pénz, kéjes gyönyör, hatalom – korlátok nélkül. A bécsi Burgtheater Mester és Margarita (Meister und Margarita) előadása nem túl szívderítő látlelet arról, hogy állunk ma istennel, kielégíthetetlen vágyainkkal és egymással.

Papp Tímea: Vágy és vezeklés

Lady Chatterley szeretője – Dollár Papa Gyermekei, Trafó

…hogyan ébred rá egy nő arra, hogy a megfelelni akarás, a betagozódás a lehető legrosszabb kompromisszum, a fiziológiai és lelki egészség értekében a testnedvek mindegyikének áramlani kell, és a szabadsághoz a testen keresztül vezet az út.

Új e-dráma: Biró Réka–Deák Katalin és a csapat: Ásókapa

A szerzők előszavával

A rendező, Bartalis Gabriella – ahogy ő fogalmazott – egy lépcsőházi történetet szeretett volna. Olyat, amelyben bárki magára ismerhet, és amelyben összesűrítve azok a témák, kérdések, problémák jelennek meg, amelyek visszatérőek az interjúalanyokkal készített beszélgetésekben.

Fritz Gergely: Vadászkastély és mókasziget

2 in 1 kritika: Bánk bán és Vízkereszt Tarnóczi Jakab rendezésében

…a fiatal alkotóknak el kell fogadni a klasszikusokra épülő és azokat receptszerűen újrajátszó hazai színház struktúráját, s maximum ezen belül marad tere a kísérletező kedvnek.

Bízni a láthatatlanban

Marcio Kerber Canabarróval, a Hodworks táncosával Bálint Orsolya beszélgetett

Marcio Kerber Canabarro az egyik legmeghatározóbb alakja a mai magyar kortárstánc-szcénának, sokan talán ezért is hiszik magyarnak.

A világ ilyen is

Tóth Cili audionarrátorral és Takács Erika jelnyelvi tolmáccsal Proics Lilla beszélgetett

Hogyan lehet előadásokat szélesebb közönségnek hozzáférhetővé tenni, mint ami általános a magyar színházakban? Kik és milyen módon dolgoznak ezen? Proics Lilla színházi akadálymentesítésről beszélgetett Tóth Cili audionarrátorral és Takács Erika jelnyelvi tolmáccsal a Pesti Magyar Színházban.

Horeczky Krisztina: Keresőutak

2 in 1 kritika: Frenák Pál Társulat ‒ Radikal Dance: Cage és Gangaray Dance Company / G.A.P.: Just Dance and Nothing Else

Kérdés, hogy a magát szélsőségesnek, extrémnek, rendkívülinek elnevező és feltehetőleg (mind)erre törekvő ifjúi társaság debütáns művét miért Frenák (camp)esztétikája határozza meg? (…) „Ez az előadás csak a táncról szól, semmi másról” – áll többek között a Just Dance and Nothing Else rövid sillabuszában, és az opus azt teljesíti, amit a címében is vállalt.

Kollár Zsuzsanna: A férfitekintet börtöne

Sokadik pillangó – TÁP Színház, KulgerArt Szalon

A Sokadik pillangó nem egy hagyományos, társadalmi problémákra fókuszáló dokuszínház, hanem egy belső töprengésre, önértelmezésre kényszerítő, szolidan kísérletező monológlánc.

Gergics Enikő: Papírja van róla

Franz Xaver Kroetz: A vágy – Radnóti Színház

Alföldi Róbert rendezésében mindenkit meg lehet érteni, mindenkivel együtt lehet érezni, és be kell látnunk, hogy a szexualitás drive-ja alapvetően valami tök tiszta dolog, de kívülállóként nézve azért mindenki belső világa eléggé undorító.