A győri Vaskakas Bábszínház nagyszínpadi zenés mesejátékának első számú hőse talán nem is Vuk, a rátermett, szeretnivaló és közismert kisróka, hanem maga az opálos fényben lélegző, mocorgó, folyton változó, mégis minden pillanatában önazonos erdő – amelyet mintha kínai bűvészkarikákból raktak volna össze.
…Othello azt a mindenkori kívülállót testesíti meg, akit valamilyen kicsinyes oknál fogva megbélyegeznek, elítélnek és ellehetetlenítenek; akit nem engednek beilleszkedni a társadalomba; aki tökéletes célpontot jelent a közösség számára a felgyülemlett frusztráció, düh és tehetetlenség levezetésére.
A távbeszélőben alkotókat kérünk fel, hogy hívják meg egy tőlük távol élő kollégájukat szakmai eszmecserére. Gergye Krisztián és Hód Adrienn, bár egy városban élnek, és mindketten a kortárs táncban alkotnak, sohasem dolgoztak együtt. A beszélgetést kísérte, szerkesztette: Proics Lilla.
A szerző, akit képtelenül groteszk helyzetbe kényszerített egy testi rendellenesség, képtelenül groteszk helyzetbe kényszeríti a nézőit.
Bodó Viktor felkérést kapott a Színház- és Filmművészeti Egyetemtől egy 2021-ben induló színész osztály vezetésére. Mivel időközben megszűnt az egyetem autonómiája, Bodó és csapata – rajta kívül Gigor Attila, Rácz Attila és Szamosi Zsófia – nem indít osztályt, azonban színészképzéssel kapcsolatos terveiket szerették volna nyilvánosságra hozni. Ezt a programot közöljük most.
A 22. Hangosítóban a Magyar Táncművészeti Egyetem egykori növendékeit ért fizikai és mentális bántalmazások, abúzusok kapcsán beszélgetünk ezen jelenségek okairól, a szükséges változtatásokról, a táncképzés átalakulásáról. A vendégek: Bálint Orsolya kritikus, Krusch Richárd balett-táncos és Simon-Hatala Boglárka előadóművészekre specializálódott egészségvédelmi szakember. A beszélgetést Gócza Anita moderálta.
Irodai életforma, kiégés és robotizált szexualitás – jelenünk égető problémái ezek, és egyáltalán nem gondolom, hogy ilyesmivel nem szabad viccelni. Ugyanakkor vágytam volna rá mind Az algoritmus, mind az Irodai patkányokesetében, hogy ennél egy kicsit messzebbre merészkedjenek a választott anyagban.
A ginázás azonban csak apropó, Schwechtjét valójában egy sokkal tágabb látószög érdekelte, mégpedig az előadásban megelevenedő vidéki, középosztálybeli mikrokozmosz.
A 18. Spinoza Zsidó Fesztivál a korábbi évekből örökölt repertoár mellett három bemutatót hozott, köztük két ősbemutatót: a Szerelmünk, Sisi monodrámát és a Fagypont alatt felolvasószínházi előadást. A 2008 óta sikerrel játszott Címzett ismeretlen pedig új szereposztásban, új rendezésben tér vissza.
Lemondott, elmaradt és elhalasztott előadások hírei árnyékolták be az évadkezdést a táncszínházi szcénában (is), éppen ezért minden megtartott bemutató megbecsült alkalom volt előadóknak és nézőknek egyaránt. Az általam látott két szeptemberi premier különös módon sok tekintetben összecsengett: mindkettő a hosszú távú társulati munka értékeiről gondolkodtatott el a legtöbbször projekt alapon szerveződő együttműködések korában.
