Dömötör Adrienne: Elő-előbúvó fragmentumok

Georg Büchner: Woyzeck / Nemzeti Színház – Sztalker Csoport

Az előadás legszebb részletei a harsány, repetitív részletek közé ékelődő csendes, jelentőségteljes pillanatok.

Pethő Tibor: Egy kísérlet kísérlete

Tamási Áron: Ősvigasztalás – A békéscsabai Jókai Színház vendégjátéka a Nemzeti Színházban

Hiányoznak sajnos az átütő alakítások is. A maszkos-rituális tánc teremtette szikárság, szuggesztivitás szinte abban a pillanatban egészen eltűnik, amint a dráma dialógusokra vált.

Török Ákos: Egy tánc és más semmi

3 in 1 kritika: Badora Társulat: Gyöngyhalász, Budapest Táncszínház: Három nővér és Közép-Európa Táncszínház (KET): Col-Lab

A most tárgyalt előadások (…) zárt művek, amelyek nem értelmezik újra és nem alakítják át, hanem adottságnak tekintik a hagyományos előadói-befogadói helyzetet: egy adott pillanatban ható, de azon jó esetben túlmutató műalkotással kínálnak meg minket.

Gócza Anita: Egy hajóban evezünk

Pillanatfelvétel a MITEM-ről egy kerekasztal-beszélgetés kapcsán

…fontos, hogy minél többféle megközelítés megjelenhessen a Nemzeti Színház színpadán, mert ha meghatározható egyáltalán, mitől „nemzeti” egy teátrum, akkor biztos, hogy a definíció lényeges eleme, hogy feladata gondolkodást kezdeményezni a változó világról, amelyben élünk.

Gabnai Katalin: Nyíltszíni taccs

Yasmina Reza: Az öldöklés istene – A Kultúrbrigád és az Átrium bemutatója

Olyan a játék dinamikája, mintha egy négykarú libikóka működését figyelnénk. Ki itt, ki ott kezd süllyedni, ki ezzel, ki azzal áll párba egy harmadik ellenében, s közben lelkileg levetkőződnek, pedig nem ezt akarták tenni.

Jó kérdés: Mi a látvány? Önálló vagy alkalmazott művészet?

A Színház folyóirat és a Magyar Színházi Társaság beszélgetéssorozata, 7. rész

Van-e a látványnak dramaturgiája? Van-e hierarchiája a látvány elemeinek? Hogyan dolgozik együtt rendező és látványtervező? Hogyan adja vissza az anyag, a tér, a forma, a szín, a fény a szöveget és a zenét? Vannak-e tervezői trendek? Mit kell tudni egy látványtervezőnek?

Tompa Andrea: A hangyák életéből

Illegitim – Kolozsvári Állami Magyar Színház

„A nézők VR szemüvegen keresztül követik majd az előadást”, értesülök előzetesen. Nekem ez az eszköz annyira új, hogy azt sem tudom, ebben a szemüvegben az élő, színpadi előadást fogom-e követni vagy valamilyen más képet. Egyáltalán lesz-e élő előadás.

Bass László, Fábián Gábor, Pass Andrea: A néma tartomány

Cikksorozat a színházi nevelési munka társadalmi hatékonyságáról – 1. rész

„… visszatekintünk az elmúlt négy évünkre, hogy (…), hogy felismerjük mulasztásainkat, tévedéseinket, a műfaj általunk megtapasztalt problémáit, és így meghatározzuk: miként tudnánk sokkal hatékonyabban folytatni munkánkat.” – A szerzők mindezen túl felhívást is kezdeményeznek a színházi neveléssel foglalkozó társulatok és alkotók felé, akiket arra kérnek, osszák meg saját tapasztalataikat.

Maul Ágnes: Ki vagyok én?

2 in 1 kritika: Louise Lecavalier: Battleground és Company Wayne McGregor: Autobiography / Trafó

Két világsztár táncos, két meghökkentő, filozofikus elgondolásból kiinduló előadás. El lehet-e táncolni egy test nélküli embert? Készülhet-e koreográfia valaki géntérképéből?

Urbán Balázs: Történelmi repríz

Papp András – Térey János: Kazamaták – Szegedi Nemzeti Színház

A dráma műfaji szélsőségeit pedig Máté Gábor rendezése sem erősíti fel; nem tragikum és bohózat közt hányódó eseménysort nézünk, hanem helyenként ironikus, esetleg groteszk színben láttatott kollektív tragédiát, amelyhez az iskolapadok és a gyerekek konstans jelenléte – a rendezői intenciótól vélhetően teljesen függetlenül –  még némi zavaró ünnepélyességet is hozzáad.