Zsigmond Andrea: Ketrecharc 1.

(elfojtott) gondolatok gyülekezése a kolozsvári színházról – I. rész

Hadd fecsegjem bele ebbe az írásba most, ne csak a kirakatot, hanem amit nem teszünk ki az ablakba, azt is. Hátha van olyan érdekes a szorongás és a bizonytalanság, mint ha valamit jólfésülten késznek tételezünk; hátha lehet olyan fontos egy nyugtalanító kérdés, mint egy körülbástyázott állítás.

Karsai György: Lesz-e valaha még grundunk?

A Pál utcai fiúk – Vígszínház

…ennél fájdalmasabb, vagy ha tetszik, egyszerűen nyers és kiábrándító állítás, hogy lám, egykor ebben a városban volt felemelő, morálisan tiszta harc nemes gondolkodású ellenfelek között, s ennek az emléknek a felidézésére most történetesen egy ifjúsági regény, Molnár Ferenc 1906-ban műve nyújt lehetőséget.

Upor László: Mégis kinek? – Egy nyitott fesztiválról nyíltan

2. OPEN Nemzetközi Közösségi Színházi Fesztivál – MU Színház, SÍN Kulturális Központ

Hogy világos legyen: a probléma egyáltalán nem az, hogy amit látunk, nem eléggé „színházias”. Épp ellenkezőleg: nem elég „életes”.

A cselekvés ereje

Beszélgetés Szilágyi Máriával

A Kortárs Drámafesztivál Budapest igazgatójával Proics Lilla beszélgetett a fesztivál múltjáról, jelenéről, viszonylatairól, távlatairól.

Karsai György: „Gertrúd, takarodj!”

Beavató színházi Bánk bán a József Attila Színházban

Két fő veszély leselkedik a beavató színházi előadásra: az egyik, ha túlságosan „lazára veszi” a kiszemelt klasszikust, s teleszórja mai kiszólásokkal, cinkos aktualizálásokkal, megpróbál folyamatosan és mindenáron „összekacsintani” a nézőtéren ülő kamaszokkal. A másik veszély a „lecke felmondása”…

Halász Tamás: Életre-halálra

Timothy and the Things: Schrödingerre várva / Trafó

Látjuk-e egymást, tanúi vagyunk-e egymásnak, jól látjuk-e, amit látunk, egyáltalán, mi az a jól látás? A Schrödingerre várvában alakváltó figurák, váratlanul elkanyarodó, megváltozó helyzetek sorakoznak előttünk.

Artner Sisso: Határvadászat és szecesszió

Desiré Fesztivál 2016

Kedvenc, kíméletlen balkáni kulturális randevúnkon idén is akadt bőven poszt-dramatikus színház, poszt-jugoszláv avantgárd, társadalom- és színházelméleti elő-szeminárium, multikulturális káromkodás és burek a fesztiválkocsmában, halászlé és tó Palicson. A Desiré fesztivál, az egyik legfontosabb nemzetközi regionális kortárs színházi szemle Szabadkán, idén a határokkal foglalkozott. Borderline alcímmel hirdették.

Urbán Balázs: Pipa, nem pipa

Cájtsükk, avagy a bizonytalanok – k2 Színház - Átrium-Film Színház

Az előadás az önnön létére való rákérdezés álnaiv és többszörösen idézőjelbe tett gesztusával indul (…), de a játék során a kérdés minden irónia és önirónia ellenére is fokozatosan komollyá válik.

Rényi András: Versenymű testhangszerekre, érintésre, hangadásra és elnémulásra

Molnár Csaba: Az Ökör / Trafó

Az ökör dramaturgiailag nincs kész, és a kritikus fintorgás itt be is fejezhetné. Van azonban valami más a darabban, ami előhozza a kritikusból az elemzőt.

Új e-dráma: Egressy Zoltán: Édes életek

„Evezz, evezz az élet tengerén…” - Lőkös Ildikó előszavával

Senki sem az, mint akinek az első megjelenésekor látszik, de nem is olyan ördögi, hogy nagyszabású hőssé válhatna. A hétköznapjaink pitiáner képviselői ők – s így lesz Bittner rozoga hajója több, mint egy balatoni ingatag jármű.