Kovács Dezső: Levél Csalog Zsolthoz

Pali, Keserű boldogság – PanoDráma

Éva sincs már, s nyilván a hajléktalan asszonyka sem, aki az egykori Felszab téren féllábú mankós társával, a „kis majommal” együtt monodrámád hőse lett. És nincs forradalom se, az a forradalom se és semmilyen forradalom. Európa csendes. Csak a magunkba zárt csömör forradalma maradt.

Lénárt András: Kezdetben volt az Á(t)kos

A Magyar Állami Operaház „Kádár utolsó beszéde” című előadása kapcsán

Az előadás kb. kétharmadánál állt fel végre mögöttem az addig a közönség soraiban meghúzódó ifjú szemüveges Nagy Imre, és kezdett veretes mondatokkal vitába szállni az őszre festett zavarodott fejűvel. Épp jókor, mert Kádár már-már meggyőzte magát és a közönséget, hogy a realitásokból kiindulva mindennek úgy kellett történnie, ahogy. Nagy viszont nem így látta. Mindketten mondták…

Kolozsi László: Hétköznapi hősök

Szerelem, A bánya – Magyar Állami Operaház

Majd a férfi eltűnik az arctalan tömegben, és a feleség mintha hiába menne utána. A szerelem nem teljesedik be: mintha csak álom lenne, elfoszló remény. Mintha alig hogy megfogták, eltűnne, akár egy pókháló az őszi estében.

Artner Szilvia: Ez a harc lesz a végszó

2 in 1: Feledi Project: Szálkák és Cserepes Gyula: Selfy

Arra gondoltam, hogy a hetvenes években, egy avantgardistákat – mondjuk Kassákot – megfejtő gimnasztika-esten vagyok, és így érdekesnek tűnt a történet, ám a mába visszazuhanva már inkább groteszknek hatott a maga idejét múlt szertartásaival.

Papp Tímea: Megbocsátó szép üzenet

Szabó Magda: Az őz (r. Őze Áron) - Rózsavölgyi Szalon

Nagy Mari nem csinál taszító szörnyeteget ebből az asszonyból. Nem menti fel, de tökéletesen érthetővé és átélhetővé teszi tragédiáját, a környezetével dacoló gyerektől kezdődően.

Rádai Andrea: Úgyis nekem lesz igazam

Gyökössy Zsolt: A második teríték – Újszínház

Az előadás lényegében a színház válasza a migráns-kérdésre, szeptember 22-én mutatták be, még pont időben az október 2-ai kvótanépszavazás előtt.

Králl Csaba: Horgász a pácban

Kálmán Eszter: A tó – Trafó

Kálmán Eszter a ma született bárány kíváncsiságával, mondhatni szűz szemmel csodálkozik rá a történetre. Az új szüzsé a habos-puccos magaslatokból – hercegi kastélyostól, varázslóstól – leszáll a földre, egy felfújható piciny gyerekmedencébe pecáját lógató, matróz pólós, fülig taknyos fiatalemberig és szárnyaló képzeletéig.

Szántó Judit: Eladó az egész világ

Pinokkió - Katona József Színház - KRITIKA

A klasszikus mese épp csak ízléssel aktualizálva kel életre.

Komjáthy Zsuzsanna: Ugyanaz, de mégis más

TAO Dance Theater: 6 & 7

A tanult befogadási stratégiáink itt egy csapásra csődöt mondanak, hiszen a 6 és 7 című koreográfiákban nincs narráció, nincs lineáris fejlődés, nincs karakter, nincs csúcspont, nincs kezdet és hozzá képest nincs vég sem. Nincs konklúzió, nincs üzenet.

Deczki Sarolta: A Berlini tértől a Lenin körútig

Dés Mihály: Pesti Barokk - Orlai Produkció (r. Göttinger Pál)

Röpködnek a nevek: Marx tér, Hitler tér, Lipót körút, Mussolini tér, November 7. tér, Lenin körút, Berlini tér – a neveken keresztül pedig azok a rezsimek villannak fel, melyek megpróbálták erőszakosan a saját képükre formálni a kort és a várost – igen mulandó sikerrel.