Török Ákos: Problémák felett táncoló

Már megint kezdik! - Kolibri Színház, r. Laboda Kornél

Van valamiféle karcosság a tőlünk pár méterre játszódó előadásban…

Zsigmond Andrea: Ketrecharc 2.

(elfojtott) gondolatok gyülekezése a kolozsvári színházról – II. rész

Azt írtam, más ez az előadás, mint amihez Kolozsváron hozzászoktunk. Mennyiben tekinthető a „megszokás” esztétikai ítéletek megalapozójának?

Török Ákos: Csak pőrén, csak szépen

1.7 - Rózsavölgyi Zsuzsa - MU Színház

A jelenetek azt járják körül, hogy reklámokon, manipulált közvéleményen, tradíción és egyszerű hétköznapi ostobaságokon keresztül a társadalom hogyan kasztrálja és miként veri béklyóba a női természetet.

Pethő Tibor: A szakralitás szele

Textúra 2016 - „Magyar highlights”

A rövid zenei bevezetőt követő permanens séta akár zarándoklatnak is tűnhetne a szervezők szándékával feltehetően megegyezően. Bizonyos esetekben valóban az is, leginkább amikor a szakralitás szele meglegyintheti a nézőt.

A legnagyobb adomány a nevetés

Budapesti beszélgetés Peter Brookkal

Egy ideális társadalomban – ami sosem létezett, mindig csak utópia volt – a valódi vezetők célja az volna, hogy folyton keressék azt a pillanatot, amikor a társadalom föllélegezhet, lélegzethez juthat. Miután emberi lények vagyunk, tele vagyunk mindennapi gondokkal, társadalmi problémákkal, nemzetközi problémákkal, de ha kapsz levegőt, akkor nem vagy pesszimista, mert játszol az élettel és…

Rádai Andrea: Magától értetődő nyomor

Gerhart Hauptmann: Patkányok – Forte - Szkéné Színház

A színészek, a díszlet, a zene – egy-egy külön világ. Kicsit talán túlságosan is különálló világok…

Horeczky Krisztina: Fegyvertelenül

bodylotion co-dance: Párbaj / MU Színház

Mi az összecsapás, a doboz-, párna- és pokróccsata oka? Ez azért is lényegi, mert a mű egy cselekvés/tett fonákját, inverzét mutatja meg. Azaz, a párbaj/harc helyett a párbaj- és harcképtelenség körül gravitál…

Novotny Anna: Szerelem a Facebook idején

A sevillai borbély – Komische Oper, Berlin (r. Kirill Szerebrennyikov)

Szerebrennyikov nem moralizál, nem tesz nevetségessé. Mi sem csóváljuk a fejünket. Nem érzem magam kellemetlenül, hogy a szünetben az első dolgom rápillantani a smartphone-omra, ahogy a rendezőnek is első dolga volt a tapsrendnél selfiet készíteni, melyet aztán még aznap este gondosan posztolt is a falára.

Zsigmond Andrea: Ketrecharc 1.

(elfojtott) gondolatok gyülekezése a kolozsvári színházról – I. rész

Hadd fecsegjem bele ebbe az írásba most, ne csak a kirakatot, hanem amit nem teszünk ki az ablakba, azt is. Hátha van olyan érdekes a szorongás és a bizonytalanság, mint ha valamit jólfésülten késznek tételezünk; hátha lehet olyan fontos egy nyugtalanító kérdés, mint egy körülbástyázott állítás.

Karsai György: Lesz-e valaha még grundunk?

A Pál utcai fiúk – Vígszínház

…ennél fájdalmasabb, vagy ha tetszik, egyszerűen nyers és kiábrándító állítás, hogy lám, egykor ebben a városban volt felemelő, morálisan tiszta harc nemes gondolkodású ellenfelek között, s ennek az emléknek a felidézésére most történetesen egy ifjúsági regény, Molnár Ferenc 1906-ban műve nyújt lehetőséget.