Kutszegi Csaba: Tesztoszteronszínház

Bernard-Marie Koltès: Roberto Zucco / Maladype Bázis - KRITIKA

Akármilyen pusztító-rohanó a világunk, amelyben élünk, a színházban talán mégis érdemes használni a lassítás és ellenpontozás jól bevált eszközeit, legalábbis elhagyásuk önmagában még biztosan nem avatja korszerűvé az előadást.

Kovács Natália: Az adaptálás viszontagságai

De Sade - Szabó-Székely Ármin: Justine / Trafó Kortárs Művészetek Háza - KRITIKA

…bár az alkotók szemmel láthatóan próbálkoztak a korszerűsítéssel, azok a módszerek, amelyek ezt a célt szolgálták, mind külsőségekre irányulnak csupán.

Varga Kinga: 17 éve fair lady

Beszélgetés Auksz Évával a 350. My Fair Lady apropóján

…ez egy fantasztikusan szépen megcsinált előadás, ennek részévé válni nagyon jó dolog.

Turbuly Lilla: Sturm und Drang

George Büchner: Lenz / Jurányi Inkubátorház - KRITIKA

Mit tudunk kezdeni azzal, ha valaki jön, és megszokott sarkaiból kimozdítja, felkavarja az életünket? Meddig tolerálható egy efféle Sturm und Drang, és mikor kell bekapcsolni a vészfékeket?

Szántó Judit: A palicsi utcaseprő

Vörös / Katona József Színház, Kamra - KRITIKA

Az íróilag igen hatásos jelenetek a tömeggyilkosságokba torkolló utak stációit mutatják be…

Kutszegi Csaba: Amikor reális az irrealitás

Szputnyik Hajózási Társaság: Reflex / Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház - KRITIKA

Okos, átgondolt, szinte precíz előadás, miközben dús fantáziával tág teret enged a paranoia és a politika perverz abszurditása által közösen generált, tudattalanban megjelenő beteges asszociációknak, melyekről persze folyton sejthető, hogy nincsenek is távol a realitástól.

Ady Mária: Nem emel föl

Mohácsi István - Mohácsi János: A csillagos ég, avagy a nemzetközi sikerre való tekintet / Radnóti Színház - KRITIKA

…a színpadot fúrójával váratlanul áttörő munkás már be is verné az aranyszöget, amikor kiderül, hogy a terveken nem létező színház véletlenül még áll, és működik. Mindez aktuális, behelyettesíthető, érthető – túlságosan is.

Turbuly Lilla: Szavak, szégyen, gyalázat

Sütő András: Az álomkommandó / Pesti Színház - KRITIKA

Az a súlyos és nyomasztó köd, mely szinte ráül a néző szívére-lelkére, és az előadás alapélményévé válik, több összetevőből adódik össze.

Turbuly Lilla: Megérdemeljük?

Georg Büchner: Danton halála / Vígszínház - KRITIKA

Mert mi vagyunk a nép, és belőlünk áll a konvent, mi hallgatunk, és közülünk kiáltanak egyszer éljent, másszor haljont.

Komjáthy Zsuzsanna: Pofás nosztalgia

k2 - Szkéné Színház: Viharok - KRITIKA

Jelentéses, szépen megvalósított, mégis kicsit sután megálmodott a tér: expresszionista is, konstruktivista is, abszurd is, de nagyon élettelen. Hasonló a helyzet a gyakori kiszólogatással is, mint például: „Mit ér a kormány nép nélkül?”