Tag Archives

Archive of posts published in the tag: a kritika

Margócsy István: Hogyan született meg a Margináliák ötlete?

…teremtsünk olyan dialogikus formát, melyben az élesen és köntörfalazás nélkül kimondott egyéni vélemények rögtön a rájuk adott reflexiókkal együtt jelennek meg…

Kovács Bea: Critical mess

A változatos kortárs színházkritikáról

…mihez kezdett és mihez kezdhet a kortárs kritika azokkal a mediális és szemléletbeli változásokkal, amelyek az új média korában, az egyoldalú kommunikáció hegemóniáját megbontó közlésáradatban pillanatnyilag állandónak bizonyulnak?

Valaki jön, és szólni fog

Ascher Tamás, Fodor Tamás és Zsámbéki Gábor Koltai Tamásról

…rendkívül fontos feladat, amit ő betöltött, és nem is pontosan látom, hogy valaki most át tudja venni tőle, vagy tudja helyettesíteni őt.

Szántó Judit: Veszteséglistánk

Tamás mindent észrevett: színészi rezdüléstől beszélő kellékig és ezek legapróbb változásaiig.

Forgách András: Tamás

A kritikus (nem csak a színi-) egyfajta senki földjén áll, olyan események állandó megfigyelőjeként, amelyekből ki van zárva. Örök néző, és még nézőnek is pária.

Herczog Noémi: Koltai Tamás (1942-2015)

A legfontosabb: Te hoztad be a rendezőközpontú elemzést a magyar színikritikába.

Mundruczó Kornél: Kint a bárány

A „beágyazódó" kritikáról

…alulfinanszírozott, indulatvezérelt, értéket és mértéket vesztett társadalmunkban a tájékozottság és a szakértelem kevesek luxusává lett, és tulajdonképpen devalválódott is.

A támogató tekintet

Tompa Andrea a „beágyazódó" kritikáról

A beágyazott kritika tehát valamiféle normalitást igényel, olyan környezetet, amelyben a kritika létjogosultsága nem kérdőjelezhető meg, hatalma vagy hatása viszont nem mutat túl az alkotói/olvasói párbeszéden.

Farkas Kistróf: Egy önképző kritikus kihívásai

Adalék a beágyazottkritika-vitához

A színház világában nem új keletű az a fajta alkotási metódus, melynek során a munka maga lesz a „produktum” (illetve az, ami bemutatható), és nem valami meghatározott, netán intézményesített kereteken belül prezentálható, kész előadás.

Kovács Natália: A kritikus (h)arca

A „beágyazódó" kritikáról

Egyáltalán nem örülök, ha valami nem tetszik, és még kevésbé szeretem ezt megírni. Ilyenkor mindig lelkiismeret-furdalásom van, és azt remélem, kiderül, hogy tévedtem. Kisebb veszteség az emberiségnek, ha egyedül én tévedek, másfél-két órányi befogadás után, mint ha egy csapat hetekig, hónapokig együtt dolgozó ember.