Tag Archives

Archive of posts published in the tag: a színház mint közfeladat

Ugrai István: A sötétség fénye

Milyen közfeladatokat végeznek a magyar színházak?

Vajon ma hány olyan előadás, alakítás, tervezés, rendezés születik, amit maradandónak, mérföldkőnek, emlékezetesnek, tehát kulturális értéknek tekinthetünk? Vajon a mai színházi rendszer, a finanszírozás, a fenntartás módja, a szakmai és közigazgatási irányítás segíti-e a művészetet abban, hogy ennek az elvárásnak megfelelhessen?

Szilágyi-Gál Mihály: A közszolgálatiság fogalmáról

A mindenkori hatalom politikai színezete és a közösségi hagyományok felől nézve megkülönböztethető egy szociális és egy piaci megoldási irány.

„Nem vagyunk hatóság”

Szalay-Bobrovniczky Alexandrával, Budapest humán főpolgármester-helyettesével Kovács Bálint beszélget

…amellett nem lehet szó nélkül elmenni, ha egy színház előadásai silányak voltak, a nézőket nem érdekelték, a kritika lehúzta őket, és a fenntartóval való párbeszéd során a vezetés nem volt nyitott arra, hogy mindezen változtasson. Ennek biztosan lenne következménye, de szerencsére jelenleg nincs ilyen fővárosi színház.

Közéleti és civil

Zubek Adriennel Jászay Tamás beszélgetett

Azok is, akik másfajta színházideálban gondolkodnak, többnyire egyetértenek velünk abban, hogy a színháznak társadalmi ügyekről kell beszélnie. Ez olyannyira nem új gondolat, hogy sok ezer éve ezért jött létre, és emiatt tudott fennmaradni a színház.

Hamvay Péter: Zenés/művész/nép/operett színház

A Budapesti Operettszínházról

Felvetődik a kérdés, hogy egy szórakoztató zenés színház, amely ráadásul jelentős számban musicaleket tart műsoron, miért kap nemzeti minősítést és kiemelt támogatást.

Szabó István: Sikerre viszik

A vidéki színházak helyzetéről

1985-ben a Színikritikusok Díjának szavazásán még kimagasló kaposvári előadás nélkül is taroltak a vidéki színházak. Szolnok, Eger, Tatabánya, Pécs színházaiban is volt egy-egy kategóriagyőztes teljesítmény. 2015-ben az összes (!) lehetséges szavazatnak csak alig 6 százaléka jutalmazott vidéki színházakban realizálódott teljesítményt.

Török Ákos: Honnan hová?

A vidéki tánctagozatokról / Miskolc, Eger, Kecskemét

A kortárs tánc dekonstruktivistái nem látszódnak ezekben a városokban.

Sabine Reich: Vakfolt

Mi a baj a német színházzal?

Miért kárhoztatjuk a színházat arra, hogy egy letűnt világ dohos kifutó modellje maradjon? Miért nem tárjuk ki magunkat a művészet megannyi formájának, anélkül, hogy műfajukat vizslatnánk?