Hernyák György rendezésében a mesei elemek elhalványulnak, az indulatok ereje felizzik, a – részleges – megbocsájtás pedig leginkább azért következik be, mert az alkotók nem írták át radikálisabban a darabot.
A teremtett univerzum és a színház működtetésének „törvényszerűségei” hasonlóképpen folynak át egymásba, mint az első és a második jelenet: egymásba öltve, egymás által átmosva, Isten ürügyén beszélve színházról, a színház ürügyén pedig Istenről. Prospero kétszer rántja ki a „halcsontváz” oldalába vájt szekrénykéből, mint valamiféle szentséget rejtő tabernákulumból, magát A vihart (felismerhetően a Nádasdy-fordítást).
A milánói Piccolo Teatro 1983-ban Giorgio Strehler rendezésében mutatta be Shakespeare A vihar című színművét. Jan Kott tanulmánya és a rendező munkanaplója az előadás műsorfüzetében jelent meg.
A milánói Piccolo Teatro 1983-ban Giorgio Strehler rendezésében mutatta be Shakespeare A vihar című színművét. Jan Kott tanulmánya és a rendező munkanaplója az előadás műsorfüzetében jelent meg.
A színészek jobbára tisztességgel átvészelik…
…már nyoma sincs könyveknek, képeknek. A kultúra halott.
Prospero megannyi varázsmutatványa nem más, mint rendezői produkció; színjáték, azaz maga a színház.
