Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Alföldi Róbert

Gabnai Katalin: Gazemberiskola

Ben Jonson: Volpone – a Szombathelyi Weöres Sándor színház előadása a Városmajori Szabadtéri Színpadon

Az egész játék lényege valami elvetemült, közgazdaság-lélektani kiképzés.

Puskás Panni: Sohase mondd

Szubjektív portré Hernádi Juditról

Ha elolvasunk pár Hernádi Judittal foglalkozó cikket vagy vele készült interjút, kisebb közhelyszótárat állíthatunk össze azokból a jelzőkből, életeseményekből, amelyeket vele kapcsolatban az újságírók felvonultatnak. Gyanússá ezek a szavak számomra A félelem megeszi a lelket című előadás láttán váltak.

Darida Veronika: A kegyetlenség kísértése

A Cenci-ház története: Shelley, Stendhal és Artaud nyomán, illetve a k2 bemutatója apropóján

Mi közünk lehet A Cenci-ház véres és kegyetlen tragédiájához? Hogyan szólíthat meg minket ez a vérfertőzésről, gyermek- és apagyilkosságról szóló romantikus rémtörténet? Mitől válthat ki mélyebb és megrendítőbb hatást, mint a bulvármédiából szüntelenül ránk zúduló katasztrófasztorik? Kell-e aktualizálnunk, korunk képére formálunk ezt a régi históriát, vagy épp ellenkezőleg, meg kell őriznünk távolságában, különösségében, idegenségében?

Turbuly Lilla: Nemet mondanak

A k2 Színház két előadásáról

A k2 előadásaira jellemző, hogy vagy a múltból, vagy a jövőből beszélnek a máról. Egy interjúban Benkó Bence elmondta, hogy „technikailag” sem szeretik a kortárs történeteket, de ennél fontosabb, hogy úgy gondolják, a történelemmel itt és most van dolga a színháznak. Az érdekli őket, hogy miért vagyunk olyanok, amilyenek éppen vagyunk, milyen út vezetett a…

Jászay Tamás: Boszorkányok márpedig

Arthur Miller: A salemi boszorkányok – Weöres Sándor Színház, Szombathely

Unjuk az amerikaiakat, szeretjük is ezt hangoztatni. Mármint mi, kritikusok, a XX. századi amerikai dráma jelesei, Miller, O’Neill, Albee, Williams és mások kapcsán mondunk ilyeneket és még ilyenebbeket.

Turbuly Lilla: „Meddig lesz hely, hol fölolvashatol?”

Alföldi Róbert Zalaszentgróton

Tulajdonképpen nem történt semmi rendkívüli ezen az estén. A közönség egy színvonalas, jó hangulatú beszélgetést hallhatott színházról, életről, közéletről.

Török Ákos: Ibsen befordítva

Alföldi Róbert rendezése, a Kísértetek a Centrál Színházban

Ez az előadás nem arról szól, hogy az élethazugságok a velük való szembenézés nélkül belénk rothadnak – egy asszony személyes tragédiáját kapjuk…

Kovács Bálint: Sznobok legyünk, vagy szabadok

Alföldi Róbert arénaelőadásairól

„Sznobizmusod ellenére alapos szöveg” – jellemezte leszúrásnak is beillő dicsérettel vagy dicséretnek is beillő leszúrással az egyik alkotó Alföldi Róbert Passio XXI című előadásáról írt kritikámat. És hiába az első zsigeri tiltakozásom, be kellett magamnak ismernem, hogy igaza van (a sznobizmusban mármint).

Szabó István: „Nem tiltották be, csak levették” I.

A Hegedűs a háztetőn betiltásának története (Operettszínház, 1974)

A musical magyarországi bemutatójának útját a színházak műsortervezési rendjének ismeretében követhetjük végig. Formális cenzúra nem működött, de az állami és tanácsi fenntartásban működő színházak (és gyakorlatilag csak ilyenek voltak) évados műsortervüket csak a mindenkori kulturális minisztérium jóváhagyása után realizálhatták. A színházak által tervezett és engedélyezésre benyújtott darabok közül egyiket-másikat elsősorban politikai megfontolások alapján utasították el,…

Gabnai Katalin: Itt vagytok, pravoszlávok

Lev Tolsztoj: A sötétség hatalma – Budaörsi Latinovits Színház

Mindenkit ér a nagy fényesség, mi is benne vagyunk a történetben.  A színház kivilágított termét körbeülik a nézők, s középütt, mint egy hordalékkal teli mederben, szedett-vedett bútorok közt, bugyog és fortyog az ösztönöktől fölkavart élet.