Címkefelhő

Archive of posts published in the tag: Alföldi Róbert

Varga Anikó: A számkivetettség helye

Két előadás érintőlegesen a menekültkérdésről: Futótűz – Radnóti Színház; Nem vagyunk mi barbárok! – Katona József Színház

…az Alföldi rendezte előadásban az „ismeretlennek” arca, személyes története lesz (még ha ez a történet paradox módon az identitásvesztés lehetőségének univerzális fabulájáról szól is), Vajdai előadásában a színre vitt „másik” tökéletesen hiányzik, és éppen hiánya által van jelen, a társadalmi előítéletek és a különféle érzelmi projekciók képzik meg őt.

Karsai György: Ágyban, párnák közt…

Molière: A képzelt beteg – Budapest Bábszínház

Alföldi arra helyezi a hangsúlyt, ami egy bábszínházban a legkézenfekvőbb: az ember bábszerűségére és a bábok emberszerűségére. Ezen pofonegyszerű, evidens tétel számtalan variációját zongorázza végig, mégpedig legtöbbször rendkívül szórakoztató módon.

Jászay Tamás: Messiás az arénában

Székely Csaba: PASSIO XXI / Papp László Sportaréna

A mamahotelből kiszabadult laza csávó elég jó dumát lök ahhoz, hogy komoly fanklub kövesse. Attól tartok, rólunk árulkodik, hogy ide most ilyen messiás jutott.

Urbán Balázs: A királyt megölni…

Christopher Marlowe: II. Edward - BMC

…az a játékstílus, amelyet ez a tér lehetővé tesz, és az a forma, amelyet a zene és a zenekar meghatároz, annyira kézre áll Alföldinek, hogy egy idő után az ember tűnődni kezd, vajon a rendező a szükségből kovácsol erényt vagy eleve ilyen játékteret keresett az előadáshoz.

Poszt-it, 4. rész – Pethő Tibor: Pécsi Piszkavas és budapesti Lear

Napló a Pécsi Országos Színházi Találkozóról: június 13. hétfő

Szétszakíthatatlan, megbonthatatlan viszony ez, háttérben az örök fájdalommal, gyűlöletteljes függéssel, amely az anya halálával sem szűnhet meg.

Ady Mária: Egy széthullás margójára

William Shakespeare: Lear király (Radnóti Miklós Színház) - Több hangon

Már egyszer végigolvastam ezt a gondolatgazdag írást, tehát tudom, hogy egyetlen olyan momentum van benne, amelynek igazságát vitatnám: énszerintem az spenót.

Nánay István: Lehangoló kép jelenről-jövőről

Eugene Ionesco: Makbett – KRITIKA - Átrium

Narancssárga díszlet, mai ruhák, piros-fehér-zöld zászlócska, ismerős szónoklatok – leplezetlenül ma és itt, hazánkban játszódik Alföldi rendezése.

Tarján Tamás: Fekete–piros

Masteroff–Kander–Ebb: Kabaré – KRITIKA

Az előadás bábos vonala magasabb minőségű színjátékos, zenei és énekes vonalánál. Nem egyszerűen bábmozgatásról van szó: báb- és bábu-filozófiáról.

Hermann Zoltán: Jó diktátort keresünk

A vígszínházi Julius Caesarról

Alföldi Róbert rendezésében az El Kazovszkij–Menczel-féle tér játszik, s ahogy a Géher-esszé is írja: az idő, a Plutarkhosz és Suetonius által elbeszélt időhöz képest a színpadon végtelenül lelassuló, majd felgyorsuló idő.

Tarján Tamás: Rómádnak rendületlenül

William Shakespeare: Julius Caesar – KRITIKA

A Vígben tavaly bemutatott Danton halála párdarabjának is felfogható Julius Caesart Alföldi általában kimentette azokból a kelepcékből, amelyekbe saját felfogása csúsztatta a produkciót.