Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Alföldi Róbert

Fehér Anna Magda: Bohózat? Komolyan?

Rainer Werner Fassbinder: A félelem megeszi a lelket - a Kultúrbrigád és az Átrium előadása

A film rákérdez arra, hogy megszülethet-e a kapcsolat kultúrák, idegenek között, hogy képes-e bármilyen társadalom befogadó lenni? Ember-embert el tud-e fogadni? Az Alföldi-féle rendezés viszont kijelenti és bizonyítottnak veszi, hogy vagyunk mi, a normálisak, akik nyitottan és szeretetben élünk, és vannak ők, az abnormálisak, akik mind bolondok, és akikhez minekünk az égvilágon semmi közünk.

Stohl Andrást, a gyereket érdekelte ez a játék

A színésszel Szentgyörgyi Rita beszélgetett

Minden műfajt „terítő”, minőséggel megtöltő színész. A művészlét és a celebség közötti „pávatáncból” időnként az utóbbira voksol. Látszólag. A vígszínházi tagságot feladta ugyan, de folyamatosan játszik, musicalt és prózát több fővárosi színházban is.  Alföldi rendezésében a Hegedűs a háztetőnt próbálja, László Zsolttal pedig hamarosan furcsa párrá áll össze Neil Simon azonos című,  világsikerű darabjában. Pár…

Papp Tímea: Revütlen szeretetzuhany

Újranéző: Az Őrült Nők Ketrece  – Kultúrbrigád és Átrium Film-Színház

A lényeg az, ahogyan Zaza/Albin és Georges szeretik egymást. Ahogyan élnek. Ahogyan Stohl megmutatja a korával – mondjuk ki: az öregedéssel – küzdő embert, teljesen függetlenül attól, hogy férfi vagy nő.

Varga Anikó: A számkivetettség helye

Két előadás érintőlegesen a menekültkérdésről: Futótűz – Radnóti Színház; Nem vagyunk mi barbárok! – Katona József Színház

…az Alföldi rendezte előadásban az „ismeretlennek” arca, személyes története lesz (még ha ez a történet paradox módon az identitásvesztés lehetőségének univerzális fabulájáról szól is), Vajdai előadásában a színre vitt „másik” tökéletesen hiányzik, és éppen hiánya által van jelen, a társadalmi előítéletek és a különféle érzelmi projekciók képzik meg őt.

Karsai György: Ágyban, párnák közt…

Molière: A képzelt beteg – Budapest Bábszínház

Alföldi arra helyezi a hangsúlyt, ami egy bábszínházban a legkézenfekvőbb: az ember bábszerűségére és a bábok emberszerűségére. Ezen pofonegyszerű, evidens tétel számtalan variációját zongorázza végig, mégpedig legtöbbször rendkívül szórakoztató módon.

Jászay Tamás: Messiás az arénában

Székely Csaba: PASSIO XXI / Papp László Sportaréna

A mamahotelből kiszabadult laza csávó elég jó dumát lök ahhoz, hogy komoly fanklub kövesse. Attól tartok, rólunk árulkodik, hogy ide most ilyen messiás jutott.

Urbán Balázs: A királyt megölni…

Christopher Marlowe: II. Edward - BMC

…az a játékstílus, amelyet ez a tér lehetővé tesz, és az a forma, amelyet a zene és a zenekar meghatároz, annyira kézre áll Alföldinek, hogy egy idő után az ember tűnődni kezd, vajon a rendező a szükségből kovácsol erényt vagy eleve ilyen játékteret keresett az előadáshoz.

Poszt-it, 4. rész – Pethő Tibor: Pécsi Piszkavas és budapesti Lear

Napló a Pécsi Országos Színházi Találkozóról: június 13. hétfő

Szétszakíthatatlan, megbonthatatlan viszony ez, háttérben az örök fájdalommal, gyűlöletteljes függéssel, amely az anya halálával sem szűnhet meg.

Ady Mária: Egy széthullás margójára

William Shakespeare: Lear király (Radnóti Miklós Színház) - Több hangon

Már egyszer végigolvastam ezt a gondolatgazdag írást, tehát tudom, hogy egyetlen olyan momentum van benne, amelynek igazságát vitatnám: énszerintem az spenót.

Nánay István: Lehangoló kép jelenről-jövőről

Eugene Ionesco: Makbett – KRITIKA - Átrium

Narancssárga díszlet, mai ruhák, piros-fehér-zöld zászlócska, ismerős szónoklatok – leplezetlenül ma és itt, hazánkban játszódik Alföldi rendezése.