Címkefelhő

Archive of posts published in the tag: Alföldi Róbert

Urbán Balázs: A királyt megölni…

Christopher Marlowe: II. Edward - BMC

…az a játékstílus, amelyet ez a tér lehetővé tesz, és az a forma, amelyet a zene és a zenekar meghatároz, annyira kézre áll Alföldinek, hogy egy idő után az ember tűnődni kezd, vajon a rendező a szükségből kovácsol erényt vagy eleve ilyen játékteret keresett az előadáshoz.

Poszt-it, 4. rész – Pethő Tibor: Pécsi Piszkavas és budapesti Lear

Napló a Pécsi Országos Színházi Találkozóról: június 13. hétfő

Szétszakíthatatlan, megbonthatatlan viszony ez, háttérben az örök fájdalommal, gyűlöletteljes függéssel, amely az anya halálával sem szűnhet meg.

Ady Mária: Egy széthullás margójára

William Shakespeare: Lear király (Radnóti Miklós Színház) - Több hangon

Már egyszer végigolvastam ezt a gondolatgazdag írást, tehát tudom, hogy egyetlen olyan momentum van benne, amelynek igazságát vitatnám: énszerintem az spenót.

Nánay István: Lehangoló kép jelenről-jövőről

Eugene Ionesco: Makbett – KRITIKA - Átrium

Narancssárga díszlet, mai ruhák, piros-fehér-zöld zászlócska, ismerős szónoklatok – leplezetlenül ma és itt, hazánkban játszódik Alföldi rendezése.

Tarján Tamás: Fekete–piros

Masteroff–Kander–Ebb: Kabaré – KRITIKA

Az előadás bábos vonala magasabb minőségű színjátékos, zenei és énekes vonalánál. Nem egyszerűen bábmozgatásról van szó: báb- és bábu-filozófiáról.

Hermann Zoltán: Jó diktátort keresünk

A vígszínházi Julius Caesarról

Alföldi Róbert rendezésében az El Kazovszkij–Menczel-féle tér játszik, s ahogy a Géher-esszé is írja: az idő, a Plutarkhosz és Suetonius által elbeszélt időhöz képest a színpadon végtelenül lelassuló, majd felgyorsuló idő.

Tarján Tamás: Rómádnak rendületlenül

William Shakespeare: Julius Caesar – KRITIKA

A Vígben tavaly bemutatott Danton halála párdarabjának is felfogható Julius Caesart Alföldi általában kimentette azokból a kelepcékből, amelyekbe saját felfogása csúsztatta a produkciót.

Koltai Tamás: Várdai színes

A Magyar Színházak Kisvárdai Találkozójáról

Tizenhat éve jártam utoljára Kisvárdán, az új találkozás örömmel töltött el, és amikor azt mondom, hogy „mintha tegnap lett volna”, meg hogy „megállt az idő”, az nem kritikai észrevétel, hanem a folytonosság konstatálása.

Csatádi Gábor: „Itt buzik jönnek át a falon!”

Az Őrült Nők Ketrece – Átrium Film-Színház - KRITIKA

 …ebben Az Őrült Nők Ketrecében átlépjük a másság jól elkordonozott falait.

Tarján Tamás: Nem lehet elutazni

Csehov: Platonov (Apátlanul) – KRITIKA - Radnóti Színház

 Csehov, aki köztudottan sokat perlekedett a színházzal komédiaként felfogott egyes műveinek „drámaizálása” miatt, meg lehetne elégedve, annyira áthatja a színrevitelt a bizarr nevetségesség.