Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Arany János

Gabnai Katalin: Keskeny pallón

Döbrentei Sarolta: Sára asszony – Nemzeti Színház, Spectrum Színház

Nem idegen napjainktól a hitre való, plakát-egyszerűségű agitálás, s ennek a játéknak is ez a leghangsúlyozottabb vonulata. Lesz is érző – büszke vagy legalább bűnbánó – közönsége, bármerre járnak majd vele. S bár iskolás a mód, ahogy az alapgondolatot elénk tárják, megrendít annak felismerése, hogy ezt tényleg vigasztalásnak szánják.

Gabnai Katalin: A megérintettek

Vecsei H. Miklós: Kinek az ég alatt már senkije sincsen – Pesti Színház

A megérintődés esélyének megadása, a találkozás létrejötte a lényeg, nem a megfelelési kényszerből űzött műelemzés kalapáló kopogása. Hogy a közös birtoklással járó öröm során majd egy fényes pillanatban rá lehessen mutatni egy alkotói megoldásra: ezt nézd! S az majd megmarad, s hívja a többi rácsodálkozást.

Török Ákos: Az emlékezés farvizén táncolók

3 in 1 kritika: a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, a Duna Művészegyüttes és a Magyar Állami Népi Együttes előadásairól

A Ballare és a Solus Christus kétessége mellett a Tánckánon megmutatta, megfelelő kezekben egy központi forrásokkal megtámogatott emlékév is lehet elég inspiráció. Mégis valahogy szebb történetnek hangzik Horváth Csaba esete Bartók Bélával.

Pethő Tibor: Arany OK

Arany-előadások a költő születésének 200. évfordulóján – Örkény, Nemzeti, Katona

Arany János úgy áll a középpontban, hogy tőle jóval kevesebb szöveg hangzik el, mint szellemi követőitől, költőtársaitól. Ennek nyomán pedig sokkal inkább kidomborodik az irodalomra, a költői hagyományra, a kortársakra és az utódokra gyakorolt hatása.