Címkefelhő

Archive of posts published in the tag: Artus

Varga Anikó: Ki a fényre!

3 in 1: az Antré és az Arccal a halnak estek új bemutatói

A művészeti intézmények fiatal alkotókat bemutató programsorozatai fontos vállalások, részét képezik a termékeny kulturális működésnek – ezt teszi a Trafó Antré, illetve az Artus Arccal a halnak című sorozatai révén, amelyekben fiatal táncművészeknek, alkotóknak nyújt bemutatkozási lehetőséget.

Lábán-díj, tizenegyedszer

Nyilvánosak a laudációk

Közzétette a 2015-ös év legjobb kortárs táncelőadásának díjára jelölt hét produkció laudációját a Lábán-díj kuratórium. A nominált táncdarabok ajánlói egyszerre jelennek meg a Trafó honlapján és a szinhaz.neten. A tánckritikusokból, esztétákból, művészettörténészekből álló független szakmai zsűri döntése alapján immár tizenegyedszer kiosztásra kerülő Lábán Rudolf díj idei átadójára május 10-én kerül sor a Trafóban, a házigazda…

Artner Szilvia: Neve is van: Budapest

2 in 1 kritika – Budapest Táncfesztivál: Góbi Rita Társulat: Sziluett Cinema és Artus-KET: Kérész a Trezorban

Két külön világ, de mindkettő több műfajt kever úgy, hogy a kortárs tánc a kiindulás.

Turbuly Lilla: Kimondhatatlan egy-szerűség

Cseppkánon – Hogy vagy, Hérakleitosz? – Artus

„Dobog a szív alatti szív, zubog a hang alatti szó, / hidak alatti örvény, mondat alatti mondat: / mit visz a felduzzadt vizű, mély folyó, / redőzött, bolyongó ágya mit sodorhat?”

Antal Klaudia: Hátrafele is lehet előrehaladni

A harmincéves Artus társulatról

Goda tehát elutasítja a hagyományos értelemben vett színházcsinálást, gondolatainak és érzéseinek nem egy műfaji kategóriát, hanem formát keres, mely forma bármi lehet.

Ok nélküli elégedettség

Goda Gáborral Szoboszlai Annamária beszélget

Az az érzésem, hogy mindig ugyanazt csinálom, mindig ugyanazt keresem, csak mindig máshonnan közelítek. Nem témák váltakoznak, s jutok valahonnan valahová, hanem megyek valaminek a közepe felé.

Kutszegi Csaba: A téma az üveglapon hever

SUTЯA – Artus szútrák – KRITIKA

Ezért (is) kellene rendszeresen mindig hátrálnunk (visszakoznunk) valamennyit: hogy nagyobb rálátásunk legyen arra, ami éppen előttünk van.

Zappe László: Független szellem

A harmincegyedik zsámbéki évadról

Tudatosan vagy tudat alatt a megújulás vagy a romlás jeleit vizslatjuk, reménykedve és aggódva.

Kutszegi Csaba: Egyezünk

 …egy kvázi közösség (performerek és nézőik) zsolozsmás együttléte.

Kutszegi Csaba: A kevesebb több

Elfeledett ének - Kompánia - KRITIKA

…ezúttal falak nem dőltek le, határvonalak nem tűntek el.