Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Átrium

Puskás Panni: Ha Alföldi Róbert a médium

Nassim Soleimanpour: Fehér nyuszi, vörös nyuszi –  Átrium

Adott egy kedves cím, egy vidámnak induló alaphelyzet, egy kicsit megszeppent színész, nézők, akik a színpadra lépve fontos vagy kevésbé fontos szerepet töltenek be az előadásban, rengeteg, egyszerű metafora és egy iráni szerző, aki a szövegén keresztül átveszi az uralmat a színész fölött és fölöttünk.

Hamvay Péter: Működik-e közpénz nélkül az Átrium?

Egy produkció – taotámogatással – ideális esetben 19–24 hónap után térül meg. Ha az előadásszámot nézzük, még nagyobb eltéréseket tapasztalhatunk: a megtérülés 25-től kezdődött, de a költségesebb előadások, mint például a Chicago esetében akár a 80-at is közelíthette ez a szám.

Puskás Panni: Sohase mondd

Szubjektív portré Hernádi Juditról

Ha elolvasunk pár Hernádi Judittal foglalkozó cikket vagy vele készült interjút, kisebb közhelyszótárat állíthatunk össze azokból a jelzőkből, életeseményekből, amelyeket vele kapcsolatban az újságírók felvonultatnak. Gyanússá ezek a szavak számomra A félelem megeszi a lelket című előadás láttán váltak.

Urbán Balázs: A megfogyatkozott Hold

Mózsik Imre – Bodó Viktor: A Krakken művelet * Többhangú kritika Deres Kornélia és Molnár Zsófia kommentárjával

Már a színpadkép sem hagy kétséget afelől, hogy nem a Paradicsomba csöppentünk. Schnábel Zita díszlete a maga koszos falaival, rozsdálló csöveivel, kopár, üres felületeivel lepukkant üzemi csarnokot idéz – és akkor a homokról még nem is szóltunk. Merthogy éppen betemetett mindent a homok, pontosabban a Krakkennek nevezett homokvihar, amely a helyi hiedelem szerint büntetésként zúdul…

Gabnai Katalin: Nyíltszíni taccs

Yasmina Reza: Az öldöklés istene – A Kultúrbrigád és az Átrium bemutatója

Olyan a játék dinamikája, mintha egy négykarú libikóka működését figyelnénk. Ki itt, ki ott kezd süllyedni, ki ezzel, ki azzal áll párba egy harmadik ellenében, s közben lelkileg levetkőződnek, pedig nem ezt akarták tenni.

Demokratikus gondolat vagy össznépi hozamvadászat?

Beszélgetés a taóról

Hogyan befolyásolja, egyáltalán befolyásolja-e a tao a színházak művészi arculatát? Kommerszebb lesz a színház ettől a támogatási formától? Erről beszélgetett GÁSPÁR MÁTÉVAL, a Krétakör egykori ügyvezetőjével, aki a színházi törvény létrehozásában is közreműködött, LŐRINCZY GYÖRGGYEL, az Operettszínház igazgatójával, a Nemzeti Kulturális Alap alelnökével, NEMCSÁK KÁROLLYAL, a József Attila Színház igazgatójával és SZABÓ GYÖRGGYEL, a Trafó…

Fehér Anna Magda: A színház visszavág

Mózsik Imre – Bodó Viktor: A Krakken művelet

Hogyan fogom ezt feldolgozni? – kérdezi kétségbeesetten a sokat tűrt Recsord Rables, Honoshország kulturális minisztere. Mintha csak a számból vette volna ki a szót – hasít belém a gondolat a nézőtéren –, hiszen ember legyen a talpán, aki vissza tudja adni azt az eszement tobzódást, amit Bodó Viktor és Mózsik Imre színpadra álmodott az Átriumban…

Fehér Anna Magda: Bohózat? Komolyan?

Rainer Werner Fassbinder: A félelem megeszi a lelket - a Kultúrbrigád és az Átrium előadása

A film rákérdez arra, hogy megszülethet-e a kapcsolat kultúrák, idegenek között, hogy képes-e bármilyen társadalom befogadó lenni? Ember-embert el tud-e fogadni? Az Alföldi-féle rendezés viszont kijelenti és bizonyítottnak veszi, hogy vagyunk mi, a normálisak, akik nyitottan és szeretetben élünk, és vannak ők, az abnormálisak, akik mind bolondok, és akikhez minekünk az égvilágon semmi közünk.

Ha büdös a hús az étteremben

Kovács Bálint Ugrai Istvánnal, Nyulassy Attilával és Zsedényi Balázzsal beszélgetett

A 7óra7 nevű színházi portál három kritikusa öt éve gondolt egyet, és hitelből létrehozott egy színházi előadást, a Vaknyugatot. Most már az eddigi legnagyobb szabású, ötven embert foglalkoztató bemutatójuk, Az Őrült Nők Ketrece 150. előadásánál tartanak, szeptembertől pedig ők üzemeltetik az Átrium Film-Színházat is. Kovács Bálint a Kultúrbrigád nevű produkciós iroda három tagjával, Ugrai Istvánnal,…

Papp Tímea: Revütlen szeretetzuhany

Újranéző: Az Őrült Nők Ketrece  – Kultúrbrigád és Átrium Film-Színház

A lényeg az, ahogyan Zaza/Albin és Georges szeretik egymást. Ahogyan élnek. Ahogyan Stohl megmutatja a korával – mondjuk ki: az öregedéssel – küzdő embert, teljesen függetlenül attól, hogy férfi vagy nő.