A Goethe Intézetben Színház polarizált időkben címmel 2019. november 5-én, Kristina Kocyba és Imre Zoltán szervezésében német-magyar szakmai pódiumbeszélgetést rendeztek, amelynek itt olvasható a helyszíni hangfelvétel alapján készült szerkesztetlen leirata.
Két elkeserítő látleletet mutattak be szinte egyszerre a Jurányi Házban a mai Magyarországról, egymásról mit sem tudó társadalmi végekről. Míg a Hurok a politikai elit és a (fő)város keresztmetszetét hívja ehhez segítségül, Az örökség vidéken, egy faluban játszódik. Mindkét produkcióból érződik, hogy az írók és az alkotók hisznek a színház társadalmi felelősségében, abban, hogy feladata megmutatni, hogyan,…
Szellemes, szórakoztató, enyhén borzongató rémmese Szvetlana Alekszijevics fehérorosz-ukrán származású Nobel-díjas írónő dokumentumregény-ciklusának színpadi adaptációja az Örkény Színházban. Az utópia hangjai sorozatba tartozó művek nem éppen könnyed témái abszurd horrorhumoreszkekké stilizálódnak Bagossy László és Kovács D. Dániel hallgatóikkal közös rendezésében.
Bagossy László, az Örkényben bemutatott Secondhand egyik rendezője szerint a darab a zsarnokságnak, az igazságtalanságnak és a szenvedésnek a különböző mintázatait mutatja meg, amelyek univerzálisak. Pass Andrea arról is mesél, mennyiben segít a saját személyes múltjának feldolgozásában az általa írt és rendezett Napraforgó. Závada Pál, az Egy piaci nap című regény írója kifejti, hogy a…
Ma egy bevásárlás is projekt, és a vállalati világon kívül is sokszor inkább meetingre megyünk, mint értekezletre vagy megbeszélésre. A plazmatévé és a smartphone már nem csak a nagykutyák sajátja.
Bagossy László rendezésében a felismerhetőség fontos jegy: minden, amit látunk, egyértelműen három nővéres, ezért könnyedén tájékozódom ebben a világban, nincsenek meglepetések, radikális átértelmezések, meghökkentő megoldások.
…a színház számára fontos, hogy folyamatosan reagáljon a jelenre, a kortárs világra, és ne csak szórakoztatóipari intézmény legyen, hanem komoly, társadalomkritikus, intellektuális műhely is. Nehezebben tudnék azonban megragadni egy iránymutató, erős koncepciót.
A nácizmus bennünk van: ez Bagossy rendezésében is ilyen egyértelmű. A baj talán éppen az, hogy a színészek – a zene, a szöveg és a zongora mint szimbolikus jelek és tárgyak jelenlétében – valóban az előadás kellékeivé fokozódnak le.
Bagossy értelmezésében nem Tartuffe (Nagy Zsolt) kegyes szólamaitól esik hasra Orgon (Znamenák István), hanem a kegyes szólamokban való hinni akarás stréber igyekezete ejti transzba.
A színház hármas intézmény – írja Schiller –: egyfelől morális intézmény, másfelől a „gyakorlati bölcsességet” terjesztő közösségi, és végül esztétikai intézmény. Schillernél pontosabb megfogalmazása ennek a hármas szerepnek ma sincs…
