Címkefelhő

Archive of posts published in the tag: Beckett

Visky András: Öreg színész

Az öreg színész nem tagadja le a korát. Az öreg színész az öregségre gyúr. Ritmust vált, mert egészen más érdekli, és erre nem lehet felkészülni. Az a színházi kultúra, amely eldugja az öreg színészt, a saját önfelszámolásán dolgozik.

Visky András: Végre beszél

Újabb megfontolások az autista dramaturgiáról

…Pilinszky az előadást a nézőtől mintegy független objektumként létrehozó színházat veti el, ismét csak világos érveléssel, és a néző testében beteljesedő performansz-színház vízióját vázolja fel.

Horváth Ágnes: Beckett és a szószátyár semmittevők

Tanulmány

A Beckett-darabok valóban elhangoltak. Abban az értelemben persze, hogy van egy abszolút A hang, s ehhez képest vannak elhangolva. Ez az A hang Beckettnél a Biblia.

Komjáthy Zsuzsanna: Abszurdból valóság

Godot-ra várva – Katona József Színház – KRITIKA

Az előadás „célja” nem, koncepciója azonban a beckettihez képest valahogy megváltozott. Méghozzá jelentősen.

Szántó Judit: Ártánysörte

Samuel Beckett: Szép napok - Katona József Színház, Sufni - KRITIKA

A rendező érdekes elegyet állít elő. A szituáció, a takarékos történés szürreálisan metafizikus, a színészi játék (akárcsak a szöveg) stilizáltan realisztikus; a kettő együtt adja ki a mű egyedülálló hatását.

Kutszegi Csaba: Se kötelem, se fám

A Vendégváró Fesztivál két előadásáról - KRITIKA

Az emberpár, miután belekóstolt az életbe, szeretné felkötni magát, de se kötelük, se fájuk.