Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Benkó Bence

Hangosító – a Színház folyóirat podcastja – 1. adás

Kerekasztal beszélgetés az improvizációról Bíró Krisztával, László Zsolttal és a Benkó Bence-Fábián Péter párossal

Szeretettel ajánljuk olvasóink – reménybeli leendő hallgatóink – figyelmébe első podcastunkat, melyet Gócza Anita készített. A beszélgetés októberi printszámunk egyik fő témájáról, az improvizációról szól, Bíró Kriszta, László Zsolt és a k2-s Benkó Bence és Fábián Péter vesz részt benne.

Artner Szilvia Sisso: Faházavató és gólyamese

A k2 és a Sztalker csoport előadásai az Ördögkatlan Fesztiválon

A 11. Ördögkatlan Fesztiválon mutatta be a már alakulása pillanatában híres, erős hátszéllel rendelkező Sztalker Csoport az első független előadását William Faulkner regénye alapján, és velük párhuzamosan tartotta a fesztiválfalvak lakossági történeteit feldolgozó sorozatának ötödik bemutatóját a villányi borvidéken is már méltán legendává vált K2 társulat. Előbbi a velejéig színházi hátterű fiatalok csoportos, zenés-akrobatikus elgondolkodása…

Turbuly Lilla: Nemet mondanak

A k2 Színház két előadásáról

A k2 előadásaira jellemző, hogy vagy a múltból, vagy a jövőből beszélnek a máról. Egy interjúban Benkó Bence elmondta, hogy „technikailag” sem szeretik a kortárs történeteket, de ennél fontosabb, hogy úgy gondolják, a történelemmel itt és most van dolga a színháznak. Az érdekli őket, hogy miért vagyunk olyanok, amilyenek éppen vagyunk, milyen út vezetett a…

Darida Veronika: A fanatizmus ellen

k2 Színház: Hűség – Robert Merle Mesterségem a halál c. regénye nyomán

A Hűség, ha az oktatáspolitika komolyan venné a színházi nevelés iskolai szerepét, kötelező előadás lehetne a gimnáziumokban, természetesen levezető beszélgetéssel egybekötve.

Jó kérdés – Átírni vagy meghagyni?

A Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat beszélgetéssorozata, 2. rész

…ez a szemtelennek tűnő gesztus valójában lojálisabb a szerzőhöz, mintha avíttan, a szöveget érintetlenül hagyva tennék a közönség elé az alkotását.

Minek nevezzelek?

Körkérdés a bulvárról

Az alábbi kérdéseket több tucat szakmabelihez juttattuk el, nyolcan válaszoltak rájuk. Hogyan viszonyulnak a kommersz, a bulvár kifejezésekhez, illetve az általuk jelölt „műfaji” kategóriákhoz? Használják-e ezeket a fogalmakat saját munkáikkal kapcsolatban?

Urbán Balázs: Pipa, nem pipa

Cájtsükk, avagy a bizonytalanok – k2 Színház - Átrium-Film Színház

Az előadás az önnön létére való rákérdezés álnaiv és többszörösen idézőjelbe tett gesztusával indul (…), de a játék során a kérdés minden irónia és önirónia ellenére is fokozatosan komollyá válik.

Herczog Noémi: Átírós és meghagyós szerzők

Beszélgetés Benkó Bencével és Fábián Péterrel, a k2 Színház vezetőivel

Az a jó, ha egy munkában mindenkinek az ügye benne van. Lehet, hogy nem teljesen értek egyet az adott színésszel, de fontosnak tartom, hogy az ő nézőpontja is megjelenjen a színpadon.

Kovács Dezső: Ká kettes perzsák

Kortársaink, a görögök – KRITIKA

Puritán színházat látunk, nincsenek, illetve alig vannak díszletek, jelmezek, valami tógaszerűség persze feltűnik néha, s némely szereplők nyakába ógörög (?) nyakéket illesztenek.

Komjáthy Zsuzsanna: Pofás nosztalgia

k2 - Szkéné Színház: Viharok - KRITIKA

Jelentéses, szépen megvalósított, mégis kicsit sután megálmodott a tér: expresszionista is, konstruktivista is, abszurd is, de nagyon élettelen. Hasonló a helyzet a gyakori kiszólogatással is, mint például: „Mit ér a kormány nép nélkül?”