Aki pedig kívülről, a nézőtérről nézi a kölcsönös kioktatást, arra gondol, a generációkat elfelejtve milyen szép metafora ez a színházi és a színházon kívüli jelenre. Hogy a változás nem feltétlenül rossz, de nem mindegy, hogyan ágyaznak meg neki.
Deczki Sarolta: Kör, hinta
Háy János: A halottember – Ördögkatlan Produkció/Nézőművészeti Kft./Szkéné Színház
Anna egy pillanatnyi gyászmunkát sem enged magának. A tudata mélyére száműzi az egykor szeretett férfit, és minden idegszálával a túlélésre koncentrál.
Bevallottan nem célja, hogy az utókor e könyvből teljesnek tűnő képet kapjon Törőcsik Mariról. Hiszen meggyőződése (a maga módján interjúalanyának is), hogy a „teljes kép” illúzió; s ebben alighanem igazuk van.
A vissza-visszatérő és az újonnan a társulathoz érkező rendezők többségéről elmondható, hogy különböző módon és különböző színvonalon ugyan, de a színház alapkarakteréhez igazodva színesítették valamelyest a repertoárt.
Poszt-it, 5. rész – Kovács Natália: Folyamatos jelen
Napló a Pécsi Országos Színházi Találkozóról: június 14. kedd
…a Tennessee-darabban Szemenyei János, az Albee-előadásban pedig Rusznák András volt egészen lenyűgöző.
Stuber Andrea: Egy viharos éjszakán
Conor McPherson: A gát — Csiky Gergely Színház — Nemzeti Színház
Ahogy a Nemzeti Színház Kaszás Attila Termében talán nem egészen precízen rögzített díszlet kocsmapult berezeg minden alkalommal, amikor valaki nekitámaszkodik vagy hozzáér, jelezve az érvényesség instabilitását, ugyanúgy meg-meginogni látszik ennek az egész esti mesének a hitelessége is.
