Tag Archives

Archive of posts published in the tag: beszélgetés

Innováción innen és túl

Kerekasztal beszélgetés a NEXTFESZT-ről

Némi hiányérzettel a hozzászólók megkapták, amire vágytak. A beszélgetésbe az alkotók is beleszőtték a gondolataikat. Az is kiderül, hogy Magyarországon azért egy kicsit mást jelentenek a dolgok, mint nyugaton.

Hangosító – a Színház folyóirat podcastje – 4. adás

Gócza Anita beszélgetett színház és valóság viszonyáról Horváth Katával, Lengyel Annával és Mácsai Pállal

A 4. podcast vendégei Horváth Kata, kulturális antropológus, a Sajátszínház Projekt kutatásvezetője (ennek a projektnek a keretében jött létre az Éljen soká Regina! című előadás), Lengyel Anna dramaturg, a Panodráma alapítója és Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója. A körülöttünk lévő valóságot, az “itt és most”-ot feldolgozó előadások kapcsán a beszélgetésben szó esett a színház…

Jó kérdés: A múltat be kell vallani – mit tesz ezért a magyar színház?

A Színház folyóirat és a Magyar Színházi Társaság beszélgetéssorozata. Második évad / 5. rész

Hogyan beszéli ki az elmúlt száz év történelmi traumáit a magyar színház, és milyen céllal teszi ezt? Kinek van igénye a szembenézésre? Melyek a hangsúlyos témák, és van-e, ami tabunak számít? Mitől több a múltfeldolgozás a múltábrázolásnál? Hogyan lesz az egyéni történetek feldolgozásából közösségi-társadalmi múltfeldolgozás? Mi jellemzi a múltfeldolgozó előadásokat, vannak-e alapdilemmák, és vannak-e alapkonszenzusok?

Hangosító – A Színház folyóirat podcastja – 3. adás

Beszélgetés a #metoo-ról Kricsfalusi Beatrixszel és Rihay-Kovács Zitával

A 3. podcast vendégei Rihay-Kovács Zita, a Független Előadóművészeti Szövetség (FESZ) ügyvezető-titkára és Kricsfalusi Beatrix színháztörténész. A #metoo kapcsán arról kérdezte őket Gócza Anita, mi kell ahhoz, hogy változzon a társadalmi közbeszéd ebben a témában, meg lehet-e fogalmazni számon kérhető módon, mi az, ami belefér, és mi az, ami már nem, hogy hol a határ.…

Jó kérdés: a zene az kell – de hogyan, miért és mihez?

A Színház folyóirat és a Magyar Színházi Társaság beszélgetéssorozata. Második évad / 4. rész

…a csend a legszebb zene. De a csendet is meg kell teremteni, hiszen az is valamihez képest tud lenni.

Mutass magadra!

Szerkesztőségi tízkezes

Ennek a szerkesztőségi beszélgetésnek az volt a célja, hogy kicsit magunkba tekintsünk: kritikusként (és most elsősorban kritikusok vagyunk, nem szerkesztők) hol hibázunk/hibáztunk, milyen határaink, elfogultságaink, kétségeink, előítéleteink vannak. Vajon tudunk-e magunkba nézni? Boros Kinga, Herczog Noémi, Králl Csaba, Rádai Andrea és Tompa Andrea beszélgetése.

Egy gramm arany

Beszélgetés Kristian Smedsszel

Nem az a szószátyár típus: az alábbi interjúban valójában jelölnünk kellene a beszélgetést megszakító, vagy inkább ritmizáló csendeket is. Olyankor Kristian Smeds, az Európa-szerte ismert finn rendező és drámaíró hosszan maga elé meredt, keresgélte a gondolatot, fejben formálta a szavakat. Tavasszal a Trafóban járt Just filming című, részben Budapesten készült előadása, de emellett beszélgettünk tanításról,…

Mit csinál a színház, Christoph Marthaler?

Thomas Irmer interjúja Christoph Marthaler rendezővel

Christoph Marthaler ritkán ad interjút, talán azért is, mert valódi közvetítő eszköze a színházi zene – s a színészek, akik az általuk tolmácsolt ismert és rég elfeledett zenei anyagokat átszövik a melankolikus lassúság atmoszférájával. Esetenként agyonjátszott popslágerek is előkerülnek, amelyek az a capella énekmód által már-már romantikus mesterdalokká válnak, és még sokáig visszhangoznak a fejben,…

A HIBÁRÓL

Mit jelent a hiba a kortárs előadó-művészetben? Melyik konvenció szerint mi számít hibának: mi a hiba hagyományos értelmezése, és hogyan változik a jelentése? Mi történik például akkor, amikor a kortárs színház beemeli az esetlenséget mint új esztétikai kategóriát: mikor és milyen kód alapján lesz esztétikai minőséggé az, ami addig hiba volt? Miért hiba a bulvárban,…

Nehéz azt a pillanatot megtalálni, hogy ne tűnj mohónak

A Táncarchívum volt és jelenlegi vezetői egy asztalnál: mire jó a táncemlékezet?

A Táncarchívum 1987 óta létezik mint önálló gyűjtemény az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) részeként, 2013 óta HALÁSZ TAMÁS vezeti. Vele, valamint a gyűjtemény két korábbi vezetőjével, FUCHS LÍVIA és SZÚDY ESZTER tánctörténészekkel a múltfeldolgozás értelméről, módjáról, hatásáról, problémáiról PÉTER PETRA beszélgetett.