Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Bethlen Téri Színház

Maul Ágnes: Megérinteni a közönséget

2 in 1 kritika: Unknown Text: Takeover és DART: Nesema

Egy előadás, egy alkotó sokféle úton érintheti meg a közönséget. Például átvitt vagy a szó szoros értelmében. (…) Az első esetben a kapcsolódási élmény következmény, eredmény, ha úgy tetszik, titkos jutalom, a másodikban explicit eszköz, cél. Méghozzá kockázatos.

Török Ákos: A kortárs tánc széle és közepe

2 in 1 kritika: Góbi Rita: Vibration és Mészáros Máté: United Space of Ambivalence

Az esztétika és a táncelmélet folyamatosan próbálja meghatározni, ami tárgyaként elé kerül, és keresi a kifejezéseket, szempontokat, ami alapján egy táncelőadásról egyáltalán beszélni lehet. Az alkotókat persze mindez a legkevésbé sem kell, hogy érdekelje, nem az ő dolguk megnevezni és fogalmilag megragadni, amit létrehoznak.

Králl Csaba: Plakátdarab és örömszínház

2 in 1 kritika: GG Tánc Eger: Kamaszok és Miskolci Balett: Harlequinade / SŐT7

A vidéki tánctagozatok szerepét, jelentőségét senki nem akarja kétségbe vonni, de ez elsősorban helyben mérhető, országos kisugárzásuk csekély, amiben nyilván a mobilitás alulfinanszírozása és az anyaszínházi kötelezettségek is közrejátszanak.

Török Ákos: Hogyan találhatják meg egymást, akik önmagukat keresik?

3 in 1 kritika: Pataky Klári Társulat: Függőleges pillanat és Duda Éva Társulat Neuropean című kettős bemutatója

Míg Pataky Klári munkái egyetlen alkotó folyamatos önkereséséből és jellegzetesen egyedi stílusban születnek, a Duda Éva Társulatot a műfajok és az alkotók sokszínűsége jellemzi.

Török Ákos: Miből lesz a kortárs táncos

2 in 1 kritika: A Trambulin Fesztivál és a Budapest Tánciskola estje

A Trambulin egy markáns és mélyre hatolásra késztető mozgásnyelvvel, valamint elsősorban Maday Tímea révén az alkotás élményével, a Budapest Tánciskola pedig a mozgásnyelvek sokaságával és ezekre alapozva a teljes alkotói szabadság lehetőségével kínálja meg növendékeit. A tapasztalatok szerint mindkettő célravezető út.

Halász Tamás: Baljós jövőképek

2 in 1 kritika: TranzDanz: Ratville és Góbi Rita Társulat: Reptében

A Ratville különös haláltánc, melyet az itt-ott fejét villanásnyira felütő, fanyar, groteszk humor csak még baljósabbá tesz. A Reptében hőse pedig hol táncoló fogalomnak, megtestesült eszmének, hol a kozmosz szívszorító magányra ítéltetett, tárgylemezre emelt teremtményének tűnik.

Horeczky Krisztina: Szólóban

3 in 1 kritika: Szeri Viktor: get ahold of it (Antré 6), Mészáros Máté: InSoundOut és Molnár Csaba: LILITH (K-Arcok)

Az alábbiakban górcső alá vett három szólóprodukció esztétikai értelemben gyökeresen más, ám a szándék közös: a személyesség, sőt, a vallomásosság.

Papp Tímea: Magánügyek, közerkölcsök

Az aranjuezi szép napok (Bethlen Téri Színház, Manna Egyesület) és Az Antikrisztus rövid története (Bitef Színház, Belgrád) a Thealteren

Az egyik tudomást sem véve korunkról időn, téren kívül lebeg, a másik politikai színházként arra reagál, ami körülöttünk történik. Az egyik saját zárt univerzumába záródik (…), a másik provokatív párbeszédbe lép (vitába száll?) a nézővel.

Antal Klaudia: Nem senkik!

A kolozsvári Váróterem Projekt három előadásáról

…a színészek nem félnek túllépni „az illendőség” határán és a nézőt zavarba, illetve kényelmetlen helyzetbe hozni.

Varga Anikó: Két arc

2 in 1 kritika – Hód Adrienn: Uraim és Réti Anna: Lépcső - Bethlen Téri Színház

Ugyan mindkét szólónak erős eleme-eszköze a szöveg, ez eltérő módon jelenik meg a két előadásban.