Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Bodó Viktor

Fritz Gergely – Turbuly Lilla: Madách téri vetkőztető

Kertész utcai Shaxpeare-mosó – Örkény Színház

Turbuly Lilla: Már a cím és a bemutató előtti napokban nyilvánosságra került videórészlet alapján sejteni lehetett, hogy ez egy olyan előadás lesz, amelyről sokat fognak beszélni, és amely erősen meg fogja osztani a közönséget. Az első reakciók is ezt mutatják: két nappal vagyunk a bemutató után, és már olvastam felsőfokban fogalmazó és teljesen elutasító kritikát…

Papp Tímea: Buborékok az utca két oldalán

Magyar rendezők Bécsben: a Bodó Viktor rendezte Biedermann és a gyújtogatók, illetve a Márton Dávid koncepciója és rendezése alapján készült Nárcisz és Echo között formailag vagy tematikusan az égvilágon semmilyen közös pont nincs, látszólag csak a véletlen sodorta ebben a cikkben egymás mellé a két előadást.

Muntag Vince: Erőszakos, szerető testek meséje

Gyors emlékidézés a Liliom színházi közelmúltjából

A játékhagyományra rápillantva a Molnár-életmű más részeihez képest meglepő változatosságot tapasztalunk, különösen az utóbbi években. Ez azt mutatja, hogy a mű még mindig provokál, és rejtélyekkel teljes, sőt, talán egyre rejtélyesebbé válik. Vagyis nemigen van a magyar dramatikus kínálatban nehezebb feladat, mint a Liliom kortárs hazai horizontjáról fogalmazni.

Tasnádi István: Ki írja a színházat?

Szemelvények az improvizáció alapú drámaírásról

Több mint huszonöt éve írok színházak számára dramatikus szövegeket. Ezek hol irodalmi igénnyel megírt drámák, hol csupán az adott bemutató számára készült színjátékszövegek, amelyek a legritkább esetben érnek meg újabb bemutatót. A két írásmódszer, bár azonos gyökerű, alapvetően különbözik. A hagyományos értelemben vett, klasszikus drámaírás metodikájának kötetnyi szakirodalma van, míg az improvizáció alapú, közösségi szövegfejlesztést…

Urbán Balázs: A megfogyatkozott Hold

Mózsik Imre – Bodó Viktor: A Krakken művelet * Többhangú kritika Deres Kornélia és Molnár Zsófia kommentárjával

Már a színpadkép sem hagy kétséget afelől, hogy nem a Paradicsomba csöppentünk. Schnábel Zita díszlete a maga koszos falaival, rozsdálló csöveivel, kopár, üres felületeivel lepukkant üzemi csarnokot idéz – és akkor a homokról még nem is szóltunk. Merthogy éppen betemetett mindent a homok, pontosabban a Krakkennek nevezett homokvihar, amely a helyi hiedelem szerint büntetésként zúdul…

Fehér Anna Magda: A színház visszavág

Mózsik Imre – Bodó Viktor: A Krakken művelet

Hogyan fogom ezt feldolgozni? – kérdezi kétségbeesetten a sokat tűrt Recsord Rables, Honoshország kulturális minisztere. Mintha csak a számból vette volna ki a szót – hasít belém a gondolat a nézőtéren –, hiszen ember legyen a talpán, aki vissza tudja adni azt az eszement tobzódást, amit Bodó Viktor és Mózsik Imre színpadra álmodott az Átriumban…

Czenkli Dorka: Kivándoroltak?

Kis látkép a színházi, társadalmi, politikai okokból az exodust választó, arra kényszerült, vagy egyszerűen a kínálkozó külföldi lehetőségekkel élő színházcsinálók aktuális helyzetéről.

Rádai Andrea: Új – Színház – Utópiák

A pályázatok lényeges többségéből a mai társadalmi igényekre reagáló, ténylegesen XXI. századi magyar színház képei rajzolódnak ki.

Deres Kornélia: Fantaszta fogalmazó

Egy őrült naplója – Keresztes Tamással, Bodó Viktor rendezésében

Azon túl, hogy a mentális és fizikai környezet (…) együtt építi fel azt a Bodó-rendezésekből nagyon is ismerős szorongáslabirintust, amely általában maga alá gyűri főhősét, a dinamikus tér a történetmondóval való azonosulásban is fontos szerepet játszik.

Deres Kornélia: Szürreália emlékezete

A kabaré-dramaturgia és Bodó Viktor színházának összefüggéseiről

…ebben a színházban a valóság lenyomata már csak káoszként jelentkezhet, vagy kitágult, szürreális tudatállapotként.