Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Budapest Bábszínház

Stuber Andrea: Lélektanmesék

Három ifjúsági előadásról

A fővárosban legjellemzőbben három helyen kínálnak ifjúsági előadást: a Kolibriben, a Budapest Bábszínházban és az átprofilozás útján járó Pesti Magyar Színházban. Mindháromban bemutattak decemberben egy-egy előadást a legkritikusabb korosztálynak.

Nyolc emelet feladat

Ellinger Edinával, a Budapest Bábszínház első női igazgatójával Jászay Tamás beszélgetett

Március elsejétől ELLINGER EDINA a hetvenéves Budapest Bábszínház első női igazgatója, akivel a vezetői szerepre való felkészülésről, a békés átmenetről és az épületen belüli konkrét és átvitt mozgástérről is beszélgetett JÁSZAY TAMÁS.

Gergics Enikő: Kemény pofonok

2 in 1 kritika: Budapest Bábszínház – Vitéz László Ángliában / Szabadesés, avagy Barnaby Brocket kalandjai a felhőkön innen és túl

A Budapest Bábszínház két januári bemutatója nem is állhatna távolabb egymástól: klasszikus vásári kétkezes a kisebbeknek és szürreális meseköntösben is szókimondó, korszerű bábszínház a nagyobbaknak. Barna Zsombor személyén kívül gyakorlatilag csak egy közös a két előadásban: így vagy úgy, de repkednek a pofonok.

Gabnai Katalin: Bevált biztonsággal

Külső szemmel a 70 esztendős Budapest Bábszínházról

Ha valaki a világhálóról nyit rá a színházra, a dinamikusan változó honlapon sokszor egy épületfotó fogadja. Az Andrássy út egy méltóságot sugárzó, nyolcemeletes műemléképületéről készült a kép, itt búvik meg az intézmény. A kereső kínálta fotók középpontjában vasveretűnek tűnő erődkapu áll, rajta fölirat, de ez álbejárat csak. Az utcán mindenki tétovázik hát egy kicsit, aztán…

Pedig a báb intim műfaj

Idén 70 éves a Budapest Bábszínház, amely jó ideje meghirdette „A báb nem korosztály, hanem műfaj” szlogennel fémjelzett korszakát. De mennyire tud valóban eszerint működni? Meg tudja szólítani a felnőtteket akár a csecsemőszínház is? Mitől lesz kortárs egy bábszínház? Erről beszélgetett NÁNAY ISTVÁN és TURBULY LILLA színikritikusokkal KOVÁCS BÁLINT.

Színikritikusok díja 2018/2019

A legjobb új magyar dráma/színpadi szöveg: Kelemen Kristóf: MEGFIGYELŐK; Székely Csaba: 10 A legjobb előadás: 10 (Radnóti Színház, rendezte: Sebestyén Aba) A legjobb rendezés: A PLATONOV (Katona József Színház, rendezte: Székely Kriszta) A legjobb zenés/szórakoztató előadás: CHICAGO (székesfehérvári Vörösmarty Színház, rendezte: Horváth Csaba) A legjobb független előadás: MEGFIGYELŐK (Trafó Kortárs Művészetek Háza, rendezte: Kelemen Kristóf)…

Lelke van a tárgyaknak

Hoffer Károllyal Gócza Anita beszélgetett

Hoffer Károly nagyon fiatal még, de már a bábos szakmán túl is ismerik a nevét. Egészen megható az, ahogy a bábokról beszél, és talán pont ez a ragaszkodás teszi olyan szerethetővé az általa kitalált és/vagy életre keltett figurákat.

Fehér Anna Magda: Nem kell félni

Neil Gaiman: Coraline – Budapest Bábszínház

Gaiman meséje azért tűnhet félelmetesebbnek (…), mert pont egy olyan gyerekkel történik meg, aki ott ül a nézőtéren. Aki fülhallgatón zenét hallgat, meg unatkozik, míg a szülei folyton csak a laptopot nyomkodják. És nem holmi (…) rút banya, hanem a saját anyjának és apjának kiköpött gombszemű mása tör az életére. A gyereket épp a legismerősebb,…

Gabnai Katalin: Kitörések

2 in 1: Kurta Niké–Tési Dóra: Doboz – Staféta program a Jurányi Házban és Háy János: Apa lánya – Budapest Bábszínház

Mit jelent bezárva lenni, majd eszmélni és szabadulni, illetve milyen egy zárt rendszerbe beépülten kifulladásig menteni a lehető legtöbb lelket – erről a két, rokonítható témáról szól két nyomasztóan szép játék ezen a télen. Mindkettő rendelkezik valóságalappal. A lényegük pedig ugyanaz: menekülj!

Pethő Tibor: A filozófus önkasztrációja

A vihar a Budapest Bábszínházban

A teremtett univerzum és a színház működtetésének „törvényszerűségei” hasonlóképpen folynak át egymásba, mint az első és a második jelenet: egymásba öltve, egymás által átmosva, Isten ürügyén beszélve színházról, a színház ürügyén pedig Istenről. Prospero kétszer rántja ki a „halcsontváz” oldalába vájt szekrénykéből, mint valamiféle szentséget rejtő tabernákulumból, magát A vihart (felismerhetően a Nádasdy-fordítást).