Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Budapesti Kamaraszínház

Urbán Balázs: Egy válogató emlékiratai III.

A POSZT-válogatásról

…távolról sem annyira reménytelen a magyar drámairodalom, mint azt néha hisszük, vagy hinni akarjuk.

Urbán Balázs: Egy válogató emlékiratai II.

A POSZT-válogatásról

Szerencsére születtek olyan előadások is, melyekben a jelentéshez jól megválasztott és érvényesen működtetett nyelv is társult.

Herczog Noémi: Ördög vigye

A A Dr. Faustusról

Az előadás a pillanatnak él, mondhatnánk, ez legfaustibb vonása, hogy egyetlen jelenetért eladja lelkét az ördögnek, mert önnön koncepcióját (koncepcióit) írja felül minduntalan.

Kővári Orsolya: Most a Grusékat szeretem

Beszélgetés Novák Eszterrel

Zűrzavar van a fejekben, káosz a rendszerekben, melyekhez alkalmazkodnunk kell nap nap után a boldogulásunk érdekében, emiatt állandóan morális kihívások előtt állunk…

Tarján Tamás: Vagy a labda, vagy a baba

A Jeruzsálem pusztulásáról

Almási-Tóth nem válaszol, hanem rohamoz. Sietség nélkül végigkergeti a szomorújátékot a történelmi alagúton, melynek nem látni a végét.

Sztrókay András: Hátul semmi

Sztrókay András a Mindenkit megnyúzunk előadásáról

A rossz (vagy tökéletlen) koncepció, a bizonytalanság nehéz helyzetbe hozza a színészeket.

Szántó Judit: Fülig metaforában

Egressy Zoltán írói lényét erős mondanivalók feszítik, és sokféle utat kipróbál tolmácsolásukra. Ezúttal mellékösvényre, illetve zsákutcába kanyarodott, de mindig érdemes figyelni rá.

Tompa Andrea: Lágyéka vágya

A Lolitáról

Az Albee-darab idegesítő narrátor-szerepét, a szimpla dramaturgiai mozgatórugót Lukáts Andor a produkció lelkévé, motorjává, fényévé változtatja.