Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Budapesti Nyári Fesztivál

Gabnai Katalin: Nyáreste gyilkossággal

Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem – a Szabad Tér Színház bemutatója a Városmajori Szabadtéri Színpadon

Sok minden el van itt gondolva, az ötletek egy része meg is van szervezve, mi több, el is van játszva ebben az előadásban. Érzi az ember, hogy gondolkoztak és terveztek az alkotók, s az előadás maga mégsem képes összeállni.

KUTSZEGI CSABA: HA SZÓL A ZENE, NEM LÁTSZIK

Catulli Carmina & Carmina Burana – KRITIKA

…teljesen normálisnak vélem, hogy nyári szabadtéri színházi fesztiválokon, nagy nézőteres játszóhelyeken a fő cél a szórakoztatás és a komolyabb műfajok népszerűsítése.

ZAPPE LÁSZLÓ: BERNARDA FLAMENCÓVAL, FIGARO CSIGÁKKAL, NYOMORHUMOR MAGÁBAN

Városmajori Színházi Szemle - Budapesti Nyári Fesztivál 2015

A „titokzatos erőnek” persze elsősorban az alkotóban és az alkotásban kell meglennie, de a befogadóban is kell lennie belőle valamennyinek, hogy rezonálni tudjon.

KOLTAI TAMÁS: MI TÖRTÉNT ITT VALA?

Székely Csaba: Vitéz Mihály – KRITIKA

…bár a szerző ragaszkodik az alapvető tényekhez mind a főbb szereplőket, mind az eseményeket illetően, nem történelmi drámáról, hanem panoptikumról – paródiáról és pamfletről – van szó.

KUTSZEGI CSABA: KARÁDY ÉS JÁVOR VESZTE

Zilahy Lajos: Halálos tavasz – KRITIKA

…a nagy kérdés a kísérletben az, hogy a publikum mennyire hajlandó elfogadni ezt a szokatlan, kicsit bonyolultabb, nagyobb nézői odafigyelést igénylő szórakoztatást.

Koltai Tamás: Budoár, kemping, fashion mode

Bizet: Carmen – KRITIKA

Az előadás zenei szegmense meg van tisztítva a közhelyektől.

Kutszegi Csaba: Tűzmadártoll, a felejthetetlen nyári élmény

Moszkvai Állami Akadémiai Klasszikus Balett Színház: Tűzmadár / Tavaszi áldozat – KRITIKA

Vajon szigorú szakmai szemmel, vagy a kellemes nyáresti élményre vágyó néző szemével kell-e vizsgálni a jelenséget?

Komjáthy Zsuzsanna: Mint néma szereplők egy színpadon

Shakespeare's Globe Theatre: Hamlet –JEGYZET

Dromgoole és Buckhurst arra vállalkozott, hogy a dráma szövegtestéről mintegy leradírozza a ráírt jelentéseket, és a shakespeare-i utasításoknak teljesen megfelelő módon azt az eredeti kontextusba ágyazza.